A motiváción alapuló vezetés lényege: olyan munkakörnyezet biztosítása, ahol minden dolgozó a lehető legjobb munkát akarja végezni.

Milyen tényezők motiválhatják a dolgozókat?

  • a jól végzett munka tudata és büszkesége,
  • nagyobb felelősség,
  • személyes sikerek és fejlődés,
  • előléptetés lehetősége, karrier,
  • teljesítmény elismerése.

A motiváció tehát széles körű, összetett fogalom, mondhatni „totális” probléma. A dolgozó személyiségére számtalan külső és belső tényező hat, melyeknek csak egy része kapcsolatos a munkahellyel. Vannak más jellegű hatások is: családi, anyagi-szociális, egzisztenciális, politikai, stb.

8.1 A szükségletek, mint motivációk

A szükséglet valaminek a hiánya, annak kifejeződése, hogy az embernek mire van szüksége. A szükséglet kielégítése helyreállítja az egyensúlyt. Ha a vezető ismeri beosztottai egyéni és csoport igényeit, akkor nagyobb az esélye, hogy a munkakörnyezet változtatásával az elégedettséget minél jobban elérje. Az eredmény: a motiváció növeli a termelékenységet.

A szükségletek vizsgálatában és osztályozásában Abraham Maslow álláspontja a leginkább elfogadott. Arra törekedett, hogy

  • az ember valamennyi szükségletét alapvető csoportokba sorolja,
  • megállapítsa a szükségletek hierarchiáját és kölcsönhatását.

1. ábra: Maslow-piramis

A hét alapszükséglet közötti kapcsolatot elemezve megállapítható, hogy a hierarchiában alacsonyabb helyet elfoglaló szükséglet kielégítése a magasabb rendű szükséglet aktivizálásának feltétele. Ha az adott szükségletszint kielégítésre kerül, elveszíti a motiváló hatását.

A vezetés szempontjából másik fontos szempont az erősségi sorrend, ami a különböző szükségleti szintek között létezik. Ez azt jelenti, hogy egy adott időben bizonyos szükségletek fontosabbak másoknál. Azonban a vezetőnek tudnia kell azt is, hogy az erősségi sorrend állandóan változik. Ha egy vezető ismeri az adott időszak változásait, eredményesebben befolyásolja a dolgozók motivációját.

Herzberg kutatásai alapján a dolgozók megkülönböztetik a motiváló tényezők negatív csoportját, amely elégedetlenséget eredményez, és pozitív csoportját, amely a megelégedettséget befolyásolja.

Herzberg azokat a tényezőket, amelyek elégedetlenséget okoznak, „egészséget” fenntartó (higiénés) tényezőknek nevezte, azokat a tényezőket, amelyk elégedettséget okoznak, és nagyobb munkateljesítményre sarkallnak, motiváló tényezőknek nevezte. Az első tényezőcsoportba tartoznak a munkakörülmények, a munkahely biztonsága, a munkabér, a másodikba a Maslow-féle szükségletek magasabb szintjei.

8.2 Ösztönzésmenedzsment

Az ösztönzési eszközök lehetnek pozitívak és negatívak. Alkalmazhat a vezető negatív eszközöket (büntetés), hogy megváltozzon a dolgozó jelenlegi hozzáállása, hasznosabb azonban a pozitív eszközök alkalmazása a magatartás megváltozása érdekében. A legtöbb esetben jobb, ha megmutatjuk a dolgozónak, milyen irányba kell mennie, mint azt mondani neki, hogy mit ne csináljon. A negatív ösztönzés alkalmazása ellen számos pszichológiai érv szól.

8.3 Ösztönzési formák

8.3.1 Gazdasági és szociális ösztönzési formák

A dolgozók azt várják, hogy a munkabér és a többi juttatás arányos legyen a befektetett erőfeszítésekkel.

Az adott munkakörhöz tartozó munkabér objektív meghatározásának eszköze a munkakör-értékelés. A témát korábban már érintettük.

8.3.2 Pszichológiai ösztönzési formák

A pszichológiai ösztönzési formák nem gazdasági ösztönzési eszközöket használnak, egyebek között a Maslow-féle hierarchikus szükségleti struktúrán, a Herzberg-féle kéttényezős modellen és a Thorsrud-féle pszichológiai munkafeltételeken alapulnak:

  • konkrét célok,
  • konkrétan megállapított követelmények,
  • továbbképzés,
  • visszajelző információk,
  • dicséret és elismerés,
  • felelősség és az önálló feladatok,
  • konkurencia.

8.3.3 A vezetői motiválás

A hatalom valójában attitűd, amely a vezetés folyamán válik láthatóvá, és egyáltalán nem biztosítja automatikusan a vezetői tekintélyt. Azt meg kell szerezni, ki kell érdemelni magas fokú szakmai felkészültséggel, jó vezetői személyiségjellemzőkkel és készségekkel, a beosztottak iránt érzett felelősséggel és segítő szándékkal.

Delegálással, a feladatok átruházása révén a vezető tágabb mozgásteret biztosít beosztottai számára, kivonja magát bizonyos döntések alól.

A feladatok és felelősség átruházásának számos indítéka lehet mind a vállalat, mind a vezető, mind a munkatársak részéről.

A vállalat részéről:

  • korszerű vezetési gyakorlat,
  • gyorsabb reagálási és cselekvési lehetőség,
  • rövidebb döntési utak,
  • a vállalat vezetésének felszabadítása bizonyos operatív feladatok végzése alól.

A vezető részéről:

  • csökkenthető túlterheltség,
  • a felszabaduló idő, energia felhasználása,
  • gondok a vezető és munkatárs viszonyában.

A munkatárs részéről:

  • kibontakozási lehetőség keresése,
  • személyes fejlődés és önmegvalósítás lehetősége.

Fontosabb szabályok, amiket célszerű figyelembe venni az egyéni feladatok és felelősség átruházása során:

  • Ugyanazt a feladatot ne bízzuk két vagy több dolgozóra. Egy beosztottra huzamosabb ideig hasonló jellegű munkát delegáljunk.
  • A felelősséggel együtt a szükséges hatáskört is delegáljuk.
  • Adjunk meg minden szükséges információt a feladat elvégzéséhez.
  • A feladat elvégzése után szükséges a visszajelzés, az értékelés.