A motiváción alapuló vezetés lényege: olyan munkakörnyezet biztosítása, ahol minden dolgozó a lehető legjobb munkát akarja végezni.
Milyen tényezők motiválhatják a dolgozókat?
- a jól végzett munka tudata és büszkesége,
- nagyobb felelősség,
- személyes sikerek és fejlődés,
- előléptetés lehetősége, karrier,
- teljesítmény elismerése.
A motiváció tehát széles körű, összetett fogalom, mondhatni „totális” probléma. A dolgozó személyiségére számtalan külső és belső tényező hat, melyeknek csak egy része kapcsolatos a munkahellyel. Vannak más jellegű hatások is: családi, anyagi-szociális, egzisztenciális, politikai, stb.
8.1 A szükségletek, mint motivációk
A szükséglet valaminek a hiánya, annak kifejeződése, hogy az embernek mire van szüksége. A szükséglet kielégítése helyreállítja az egyensúlyt. Ha a vezető ismeri beosztottai egyéni és csoport igényeit, akkor nagyobb az esélye, hogy a munkakörnyezet változtatásával az elégedettséget minél jobban elérje. Az eredmény: a motiváció növeli a termelékenységet.
A szükségletek vizsgálatában és osztályozásában Abraham Maslow álláspontja a leginkább elfogadott. Arra törekedett, hogy
- az ember valamennyi szükségletét alapvető csoportokba sorolja,
- megállapítsa a szükségletek hierarchiáját és kölcsönhatását.

1. ábra: Maslow-piramis
A hét alapszükséglet közötti kapcsolatot elemezve megállapítható, hogy a hierarchiában alacsonyabb helyet elfoglaló szükséglet kielégítése a magasabb rendű szükséglet aktivizálásának feltétele. Ha az adott szükségletszint kielégítésre kerül, elveszíti a motiváló hatását.
A vezetés szempontjából másik fontos szempont az erősségi sorrend, ami a különböző szükségleti szintek között létezik. Ez azt jelenti, hogy egy adott időben bizonyos szükségletek fontosabbak másoknál. Azonban a vezetőnek tudnia kell azt is, hogy az erősségi sorrend állandóan változik. Ha egy vezető ismeri az adott időszak változásait, eredményesebben befolyásolja a dolgozók motivációját.
Herzberg kutatásai alapján a dolgozók megkülönböztetik a motiváló tényezők negatív csoportját, amely elégedetlenséget eredményez, és pozitív csoportját, amely a megelégedettséget befolyásolja.
Herzberg azokat a tényezőket, amelyek elégedetlenséget okoznak, „egészséget” fenntartó (higiénés) tényezőknek nevezte, azokat a tényezőket, amelyk elégedettséget okoznak, és nagyobb munkateljesítményre sarkallnak, motiváló tényezőknek nevezte. Az első tényezőcsoportba tartoznak a munkakörülmények, a munkahely biztonsága, a munkabér, a másodikba a Maslow-féle szükségletek magasabb szintjei.
8.2 Ösztönzésmenedzsment
Az ösztönzési eszközök lehetnek pozitívak és negatívak. Alkalmazhat a vezető negatív eszközöket (büntetés), hogy megváltozzon a dolgozó jelenlegi hozzáállása, hasznosabb azonban a pozitív eszközök alkalmazása a magatartás megváltozása érdekében. A legtöbb esetben jobb, ha megmutatjuk a dolgozónak, milyen irányba kell mennie, mint azt mondani neki, hogy mit ne csináljon. A negatív ösztönzés alkalmazása ellen számos pszichológiai érv szól.
8.3 Ösztönzési formák
8.3.1 Gazdasági és szociális ösztönzési formák
A dolgozók azt várják, hogy a munkabér és a többi juttatás arányos legyen a befektetett erőfeszítésekkel.
Az adott munkakörhöz tartozó munkabér objektív meghatározásának eszköze a munkakör-értékelés. A témát korábban már érintettük.
8.3.2 Pszichológiai ösztönzési formák
A pszichológiai ösztönzési formák nem gazdasági ösztönzési eszközöket használnak, egyebek között a Maslow-féle hierarchikus szükségleti struktúrán, a Herzberg-féle kéttényezős modellen és a Thorsrud-féle pszichológiai munkafeltételeken alapulnak:
- konkrét célok,
- konkrétan megállapított követelmények,
- továbbképzés,
- visszajelző információk,
- dicséret és elismerés,
- felelősség és az önálló feladatok,
- konkurencia.
8.3.3 A vezetői motiválás
A hatalom valójában attitűd, amely a vezetés folyamán válik láthatóvá, és egyáltalán nem biztosítja automatikusan a vezetői tekintélyt. Azt meg kell szerezni, ki kell érdemelni magas fokú szakmai felkészültséggel, jó vezetői személyiségjellemzőkkel és készségekkel, a beosztottak iránt érzett felelősséggel és segítő szándékkal.
Delegálással, a feladatok átruházása révén a vezető tágabb mozgásteret biztosít beosztottai számára, kivonja magát bizonyos döntések alól.
A feladatok és felelősség átruházásának számos indítéka lehet mind a vállalat, mind a vezető, mind a munkatársak részéről.
A vállalat részéről:
- korszerű vezetési gyakorlat,
- gyorsabb reagálási és cselekvési lehetőség,
- rövidebb döntési utak,
- a vállalat vezetésének felszabadítása bizonyos operatív feladatok végzése alól.
A vezető részéről:
- csökkenthető túlterheltség,
- a felszabaduló idő, energia felhasználása,
- gondok a vezető és munkatárs viszonyában.
A munkatárs részéről:
- kibontakozási lehetőség keresése,
- személyes fejlődés és önmegvalósítás lehetősége.
Fontosabb szabályok, amiket célszerű figyelembe venni az egyéni feladatok és felelősség átruházása során:
- Ugyanazt a feladatot ne bízzuk két vagy több dolgozóra. Egy beosztottra huzamosabb ideig hasonló jellegű munkát delegáljunk.
- A felelősséggel együtt a szükséges hatáskört is delegáljuk.
- Adjunk meg minden szükséges információt a feladat elvégzéséhez.
- A feladat elvégzése után szükséges a visszajelzés, az értékelés.

