7.1 Hogy lépünk a tervtől a tettek mezejére?
A projektek során az egyik legnehezebb feladat, amikor a tervet át akarjuk ültetni a gyakorlatba, s meg akarjuk valósítani.
A projektet vezető menedzser feladata, hogy a tervet a projektteam tagjai idejében kezdjék el végrehajtani, azonban meg kell akadályozni, hogy a felelősségek és a határidők egyértelmű tisztázása nélkül kezdjük el a munkát.
Az első lépés a projektmenedzser számára, hogy a projekttervet megismerjék azok, akiknek dolgoznia kell a projektben. Ez látszólag evidens feladatnak tűnik, azonban az esetek döntő részében mégis ezzel az alapvető feladattal vannak problémák. Nem mindig elég, ha csak feltételezzük, hogy a többiek megértették a tervet és a hozzá kapcsolódó feladataikat, különösen azokat konkrét, gyakorlati tevékenységekre lebontva. A tervek gyakran az időtervezésre és az ütemezésre koncentrálnak, s ez többnyire nem elég ahhoz, hogy mindenrésztvevő tisztában legyen a konkrét feladataival.
Ha a tervezés során valamilyen összetett projekttervező szoftvert használtunk, a kifinomult és aprólékosan részletezett tervek egy bizonyos szinten mások számára nehezen érthetővé válhatnak. Ezért mindenképpen biztosítani kell azt, hogy a projekt kulcsszereplői megértsék, hogy elsősorban mi a feladatuk, milyen munkával kell kezdeniük, hogy függnek össze az egyes munkafolyamatok. A projektmenedzsernek ellenőriznie kell, hogy minden egyes tevékenységnek megvan-e a gazdája, s az tisztában van-e a feladataival. A projekt kezdésekor ezért minimálisan egy hivatalos instrukciókat tartalmazó listát kell eljuttatni a résztvevőkhöz.
7.2 A projektteam feladatainak tisztázása
A projekt méretétől függően minden egyes kulcstevékenységet hozzá kell rendelni a projektteam egyik tagjához. Akkor is kell egy felelős, ha a tevékenységet többen végzik.
A szerepek és felelősségek egyértelmű tisztázása lehetővé teszi, hogy minden egyes munkafázis egy konkrét személyé legyen, és az egész projekt sikeréért az egész projektteam felelősséggel tartozzon.
Az egyértelmű felelősség-meghatározáshoz minden tagnak az alábbiakat kell biztosítani:
- részvétel és szerep az általános tervezés során,
- jogosultság arra, hogy a saját munkafeladata erejéig a projekt nevében járhasson el,
- olyan környezet, amely egyértelműen ösztönzi, hogy a projekttag a projekt mellett érzelmileg is elköteleződjék,
- egyértelmű tisztázni kell, hogy a projektmenedzser mit vár el a tagoktól,
- a projekttagnak jó előre tudnia kell, hogy az előrehaladásról milyen formában kell jelentenie a projektmenedzsernek.
7.2.1 Céldátumok
Az általános terv jelzi minden feladat, tevékenység és tevékenységcsoport kezdési időpontját. Ha a tevékenységek eredményességét akarjuk vizsgálni, akkor a legcélravezetőbb módszer az, ha minden egyes tevékenység befejezéséhez és a kimenetek előállításához céldátumokat rendelünk. Ha az adott tevékenységet időre befejezik, ha a kimenet a határidőig létrejön, a projekt működése hatékonynak minősíthető. Ha a projektteam több kisebb és önálló csoportra oszlik, azonos feladatok végrehajtása időben eltérhet egymástól. Ilyenkor az azonosnak tűnő feladatokat célszerű egymástól megkülönböztetni.
Ha az egyik csoport munkája elképzelhetetlen anélkül, hogy egy másik csoport betartsa a határidőket, nagyon oda kell figyelni a csoportok közötti munka összehangolására. Bár egy jó ellenőrzési rendszer elég információt szolgáltat a feladatok teljesítéséről, a csoportokon belüli és a csoportok közötti együttműködés és bizalom felértékelődik.
7.3 Erőforrás-gazdálkodás
A munkavégzés késhet, ha a hozzá szükséges anyagok és felszerelések nem állnak időben rendelkezésre, vagy ha a projektmunka helyszínét nem megfelelően alakították ki.
Bár az erőforrás-elosztásért és -felhasználásért a projektmenedzser felelős, a munka nagy része delegálható és nagyobb projekteknél egyenesen delegálandó. A felelősség átruházásakor - azért, hogy a projekttermék előállítási költsége a költségvetési korlátokat ne lépje át – a költségek és kimenet közvetlen összehangolására van szükség, ki kell küszöbölni a felesleges erőforrás-felhasználást. A legtöbb projekt számára hasznos, ha a szervezet belső ellenőrzéssel és általános szabályokkal korlátozza az erőforrás-felhasználást. Pl. a szervezet pénzkezelési, könyvelési, anyaggazdálkodási, bérgazdálkodási stb. szabályzatai a projekt költségeit is kordában tarthatják, s ez még akkor is hasznos, ha a munkamenetet feleslegesnek tűnő adminisztrációval és kötöttségekkel terhelik.
Az erőforrás-gazdálkodás felelősségi szintjeinek kijelöléséhez nélkülözhetetlen, hogy a munkatársak kvalitásaival minél inkább tisztában legyünk.
Nincs általános szabály arra, hogy a jogosultságok delegálása milyen szintet érhet el. Azonban a projektmenedzser semmiképpen sem veszhet el az apróbb erőforrás-gazdálkodási problémákban. Az egyik leggyakoribb hiba, hogy miközben minden erőforrás megfelelő mértékben, a projektköltségvetés keretein belül biztosított, s felelős munkatársak is kijelölhetők lennének, a projektmenedzser nem meri delegálni ezeket a feladatokat. Pedig a pazarló gazdálkodás így is bekövetkezhet (sőt, az az esélye is nagyobb, hacsak a projektmenedzser nem az első számú szakértője minden részterületnek), de ezért a felelősséget ilyenkor nem azok viselik, akik az erőforrásokkal gazdálkodnak. Ráadásul a legapróbb gyakorlati részletekre koncentrálás óriási alternatív költséget jelenthet a projektmenedzser és a projekt számára.
7.4 Projektellenőrzés
7.4.1 Egyedi problémák és korlátok
Ideális körülmények között a projektek időben befejeződnek, nem lépik túl a költségvetést és a projekteredmény mindenben megfelel a tervben meghatározottnak.
A valóságban minden projektben felmerülnek egyedi problémák és korlátok, amelyek megbonyolíthatják a dolgunkat, és számos kockázatot hordoznak magukban. Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy a tervnek bármikor módosíthatónak kell lennie, ha a munka előrehaladása úgy kívánja, s minden munkafázis többszöri ellenőrzést kíván a befejezés előtt. A projekteket sosem lehet elválasztani a környezetüktől, ezért a kizárólag a projekt belső ügyeire koncentráló projektmenedzseri mentalitás teljesen hibás.
7.4.1.1 Monitoring és ellenőrzés
A hatékony ellenőrzéshez nélkülözhetetlen, hogy egy jól kialakított terv információkat nyújtson számunkra, hogy az adott időszakban éppen minek kellene történnie, s ezt összevessük azzal, hogy konkrétan mi történik. Lényegében ez a monitoring folyamata.
Nagyon sokféle módon vethetjük össze a tervet a valós állapotokkal.
A monitoring általában a következőket foglalja magába:
- a tervtől való eltérések jelentése,
- a tervtől való eltérés okainak feltárása,
- javaslat arra, hogy a „negatív” eltérés miképpen módosítható.
7.4.2 Információgyűjtés
A hatékony ellenőrzés kulcsa a hatékony információáramlás, ezért nagyon fontos, hogy időben gondoskodjunk olyan rendszerről, amely megfelelő visszacsatolásokat biztosít az éppen folyó tevékenységekről. A vállalti információs rendszerek korában ez viszonylag kevesebb kihívással járó folyamat, azonban a KKV-k többsége jellemzően nem rendelkezik ilyenekkel, vagy nem használják ezeket elég hatékonyan.
Ha a projektteam rendszeresen áttekinti a projekt előrehaladását, a monitoring dinamikusabbá válhat és tervet konszenzussal lehet megváltoztatni. A projektteam tagjainak bevonása nemcsak a célok követését könnyíti meg, hanem a projekt iránti elkötelezettséget is növeli.
A monitoring a megvalósítási szakasz legfontosabb tevékenysége, hiszen csak a monitoring során lehet ellenőrizni, hogy a projekt megfelelően halad, s az addig elértek összhangban vannak a projekt céljaival. A projekt folyamatainak nyomon követéséhez az információkat két szintről kell begyűjteni:
- makroszint: az általános üzleti célokat, időt, költségvetést, minőséget foglalja magába,
- mikroszint: az egyéni feladatok ellenőrzése: a projektteam tagjai hozzákezdtek-e a feladatnak, megfelelően haladnak-e a munkával, az előzetes terv szerinti módon befejezték-e az adott feladatot.
A projekt-előrehaladási jelentések és a projekt-előrehaladási megbeszélésekről készített jelentések „hivatalos”, kötött formát követnek, és lehetővé teszik az információk összegyűjtését és elemzését. Ha azonban az információk többsége másoktól származik, a projektmenedzser esetleg nem értesül megfelelő időben a problémákról, vagy elsiklik azok felett. Sok tapasztalt projektmenedzser ezért rendszeresen „projektbejárást” végez, azaz közelről, az adott tevékenységet végzőkkel szorosan együttműködve ellenőriz egy-egy projektfeladatot.
Evidensnek tűnhet, hogy az ellenőrzés csak akkor lehetséges, ha ellenőrzési tervet követünk, azaz pontosan, egzakt módon definiáltuk azt, hogy mihez mérjük a tényállapotokat. Ha a terv egyértelműen tisztázza, hogy mit és mikor kell elérni, akkor lehetséges a hatékony monitoring, s minden projekteredményt időben és a megfelelő minőségben adhatunk át.
7.4.2.1 Mérföldkövek
A mérföldkövek olyan felmérésre kijelölt pontok, amikor megvizsgáljuk a projekt előrehaladásának állapotát.
A mérföldköveket számos módon szervezhetők, s többféle célhoz is hozzárendelhetők. Például a mérföldköveket gyakran a felülvizsgálathoz kapcsolódó projekttalálkozók kijelölésére használjuk. A felülvizsgálatokra a projekt jellegétől függően hetente, havonta vagy negyedévente kerülhet sor.
Egy másik módszer, hogy a mérföldköveket a projekt kulcsfázisaival összhangban jelöljük ki. Gyakran a mérföldkövek olyan határpontok, amelyek után döntünk, hogy a projektet érdemes folytatni vagy sem. Számos szervezet azt a még több kihívást jelentő módszert alkalmazza, hogy minden felülvizsgálat során a projektteamnek meg kell védenie a projektet, s bizonyítania kell, hogy az továbbra is értéket jelent a szervezet számára. Ha ez a védekezés sikertelen, a projekt működését a szervezet felfüggesztheti.
7.4.3 A rendszerek kölcsönös függősége
Az ellenőrzési folyamat rendszerszintű megközelítésével általános képet kapunk a tervezési folyamatról, a projekttervvel való összehasonlítás módszereiről, s a félresiklott folyamatok helyreállításáról.
A változtatási javaslatok azonban többnyire lineárisak, pedig a gyakorlati problémák gyakran nagyon összetettek és ellentmondásosak, s a folyamatok nem választhatók el egymástól. Gyakran nagyon távoli dolgoknak van hatása az egyes folyamatokra. A rendszerek kölcsönös függőségét tehát mindig figyelembe kell venni.
7.4.4 A projektek előrehaladási vagy helyzetjelentései
A projektek helyzetjelentései formális és rendszeresen létrehozandó dokumentumok. Az összeállításuk gyakoriságáról a projektmenedzsernek kell dönteni, de ennek összhangban kell lennie a projekt méretével és jellemzőivel. Heti, havi vagy negyedéves helyzetjelentésekre lehet szükség. Egyes szélsőséges esetekben, amikor a késedelmes beavatkozás súlyos károkkal járhat, akár óránként szükség lehet helyzetjelentésekre. Napi jelentésekre akkor lehet szükség, ha a jelentésekben foglaltak döntően befolyásolják a másnapi munkavégzést.
Mi szolgálhat támpontul a megfelelő gyakoriságra? Leginkább két tényező befolyásolhatja a helyzetjelentések gyakoriságát:
- a kockázatok szintje,
- az idő, amely az esetleges hiba kijavításához szükséges.
Egyéb tényezők:
- a projekt milyen gyorsan kerülhet ki az ellenőrzés alól,
- a tartalékterv végrehajtásához szükséges idő.
A helyzetjelentés elkészítéséhez a projektcsapat tagjaitól az alábbi információkat kell begyűjteni:
- a delegált feladatokat elvégezték-e,
- a kulcsfeladatokat befejezték-e,
- milyen feladatok végrehajtása késik és miért,
- a megoldandó problémák (lehetőleg a keletkezésükkor),
- a közeljövőt érintő nehézségek.
Ha felállítottunk egy a rendszeres jelentéseket biztosító szisztémát, mindenképpen – különösen a projekt kezdetén – biztosítani kell a működését. Mindenkin következetesen be kell hajtani az egyéni jelentéseket, ragaszkodni kell hozzá, hogy fontosak, és be kell tartatni a határidőket.
A helyzetjelentésekből kinyerhető információk hasznosak lehetnek az érdekelteknek készítendő jelentéseknél, azonban ott a különböző jelentések között eltérő hangsúlyok lehetnek. Például a projektszponzor számára fontos a projekt teljes előrehaladása, azonban a projekt egy részéhez kapcsolódó érdekeltek csak a számukra fontos, az adott részfeladatra vonatkozó információk iránt érdeklődnek. Lehetnek olyan bizalmas információk, amelyekre az érdekeltek egy szűk körének szüksége van. Mások viszont csak az általánosságok szintjén érdeklődnek a projekt iránt.
7.4.5 A projekttalálkozók ütemezése
Idejében el kell dönteni, hogy a monitoringhoz milyen projekttalálkozókra van szükség. Minden érdekelt szeretne meghatározott időszakonként jelentéseket kapni formális vagy informális módon. Tehát a projektmenedzsernek az alábbi kérdéseket tisztáznia kell:
- Kit kell tájékoztatni?
- Miről?
- Milyen gyakran?
- Milyen módon?
A hatékony kommunikáció magába foglalja az információnyújtást, az információgyűjtést és az emberek meghallgatását is. A projekt gördülékeny kezdéséhez és levezényléséhez az alábbiak közül bármelyikre szükség lehet:
- formális, pontos menetrendet követő megbeszélések, amelyeket a projektmenedzserrel nem egyező személy moderál,
- személyes találkozók a projektszponzorral,
- előrehaladást elemző találkozók a projektteam tagjaival,
- személyes találkozók a projekttagokkal,
- ad hoc problémamegoldó találkozók, ahol speciális kérdéseket kell megtárgyalni.
A találkozóknak egyértelmű célokkal kell rendelkezniük, s lehetőleg csak ezekre szabad koncentrálniuk. A meetingek időpontját a projekt időtervében is fel kell tüntetni. Szigorúan kötött idő mellett kell őket lefolytatni, az időtervben prioritást kell élvezniük, s a találkozók nem telhetnek el azzal, hogy a résztvevők néhány kulcsszemély hozzájárulására várnak. A projekttalálkozókat a projektcsapat tagjai csak akkor respektálják, ha nem tűnnek idő- és energiaveszteségnek.
7.4.6 Az egyensúly megőrzése
A monitoring a projekt három dimenziójának az egyensúlyával is foglalkozik:
- költség – a rendelkezésre álló erőforrások,
- idő – az ütemterv,
- minőség – a kibocsátás és a végeredmény terjedelme és megfelelő minősége.
A projektben felmerülő problémák többnyire a rossz időtervezésre vezethetők vissza. A rossz időtervezés közvetlen kihatással bír a költségekre és a minőségre, ezért – mint már korábban említettük – külön rendszert kell felállítani a monitoringra, amely az alábbiakat felügyeli:
- a projektfeladatokkal eltöltött idő,
- a felhasznált erőforrások (emberek, anyagok és felszerelés),
- megfelelés az alkalmazható minőségi szabályoknak.
Alapvetően ezt a három folyamatot kell kordában tartani a projekt egyensúlyának megőrzéséhez. Számos lehetőség nyílik az egyensúly helyreállítására, ha a monitoring olyan információkat közöl, amelyek miatt azonnal be kell avatkozni.
- A kulcstevékenységeket több részre lehet osztani, s ha az így előálló résztevékenységek között nincs függőség, s nem kell őket egymás után végrehajtani, a résztevékenységeket párhuzamosan is végre lehet hajtani. A projektet így fel lehet gyorsítani. Természetesen a párhuzamosan végzendő feladatok esetenként több erőforrást igényelnek, de ezt gyakran ellensúlyozza, hogy egymás után következő feladatoknál, tevékenységeknél az egyik tevékenység csúszása miatt gyakori a felesleges várakozás. A többleterőforrások terhét tehát a felesleges várakozás „megspórolásával” is össze kell vetni.
- A kockázati tartalékokat pontosabb becslésekkel le lehet csökkenteni vagy meg lehet szüntetni. Ahogy a projekt előrehalad, egyre pontosabb becslések birtokába kerülünk, s kiderülhet, hogy túl sok időt vagy pénzt „számoltunk rá” az egyes tevékenységekre. A kockázati tartalék gyakran nélkülözhetetlen, de a minél pontosabb becslés kulcsfontosságú az egyensúly megőrzéséhez.
- A logikai diagramon kirajzolódó függőségeket folyamatosan újra kell értékelni. Különösen a projekt kezdeti szakaszában a projektmenedzserek gyakran túlságosan óvatosak, s ott is függőségeket feltételeznek, ahol azok nem feltétlenül szükségesek. Különösen a projekteredmények elérése után gyakori, hogy kiderül: a hátralévő projektfeladatok között valójában nincs is függőség, azok párhuzamosan is végezhetők.
- Az egyes tevékenységeknél mért tartalékidők jobban kihasználhatók, ha az ott „parlagon lévő” erőforrásokat átcsoportosítjuk a kritikus útra, s ezzel meggyorsítjuk a projektet.
- Jelentős energiákat takaríthatunk meg, ha megfelelő kommunikációval és a felelősség egyértelmű tisztázásával kizárjuk, hogy ugyanazt a munkafolyamatot párhuzamosan vagy egymás után többször is elvégezzék.
- Gyakran előfordul, hogy olyan problémák merülnek fel, amelyek miatt a projekt határidőre való befejezése csak hatalmas erőforrás-bevonással lehetséges. Ilyenkor megfontolandó a határidő módosítása.
- Az többleterőforrás-bevonás természetesen többletköltségekkel jár, ezért mindig végig kell gondolni az alternatív lehetőségeket. Például a már meglévő munkatársak többletfoglalkoztatása többnyire kisebb pluszköltséggel jár, mint az újak alkalmazása. A munkatársak továbbképzése is olcsóbb, mint egy szakértő alkalmazása. Ha hiányzik a szakértelem és nem pótolható, figyelembe kell venni, hogy a legjobb szakértőnek is időbe telik, amíg átlátja a projektet, míg az esetleg kevesebb szakértelemmel rendelkező projektteamtagoknak nagy előnye, hogy már ismerik a projekt részleteit. Gyakran követhetők olyan módszerek is, amellyel a külső, hiányzó szakértelem iránti igény csökkenthető, nagyon sok feladatra alkalmazhatók kevesebb szakértelmet igénylő módszerek.
- Ha a projekt hatalmas csúszásban van, vagy jelentős mértékben átlépte a költségvetést, érdemes áttekinteni a minőségi célokat. A minőség és a projektterjedelem gyakran ésszerű mértékben csökkenthető. A különböző érdekeltek ráadásul eltérő minőségi igényekkel lépnek fel, érdemes tehát az egyes részfeladatok elvégzésének minőségét ehhez szabni. Az egyes érdekeltek által nem igényelt hozzáadott értéknek az érdekeltek szemében többnyire nem sok értéke van.
A költségek monitoringja rendszerint a rendszeresen elkészített jelentésekhez kötődik. Számos szervezetben a projektek pénzügyi kérdései a szervezet pénzügyi szabályzatának hatálya alá esnek. Gyakran ezzel összhangban kell döntéseket hozni a költségvetés részletességéről és arról, hogy milyen gyakran kell pénzügyi jelentést készíteni az épp aktuális pénzügyi helyzetről.
7.4.7 Az előrehaladás követése
Az eredetileg tervezésre használt Gantt-diagram és a kritikusút-diagram kiválóan alkalmas a projekt előrehaladásának követésére és a beavatkozás szükségességének észlelésére.
Bár a különböző projekttervező szoftverek még több lehetőséget nyújtanak a követésre, többnyire a legegyszerűbb eszközökkel is megoldhatjuk a feladatot.
7.4.8 A változtatások ellenőrzése
Gyakran a projekt módosítására van szükség.
Ez különösen a projektmenedzserek számára nehéz feladat, hiszen nekik jóban kell lenniük a kliensekkel, de biztosítaniuk kell a megfelelő profitrátát, és be kell tartatnia a költségvetést.
Ha változtatni kell, először is fel kell mérni a változtatás mértékét, majd hogy mennyi többletidőre és többleterőforrásra van szükség. A változtatások esetenként összehangolhatók a korábbi projekttervvel, időbeosztással és költségvetéssel például úgy, hogy az utolsó fázisok feladatait áttervezzük. Amikor a változtatásokhoz szükséges többletköltségek és a többletidő mértéke kiderül, el kell dönteni, hogy ezt hogyan tudatjuk az ügyfelekkel.
A változtatás nem mindig jelent terhet az ügyfeleknek. Elképzelhető, hogy a pluszköltségek fedezhetők a rendelkezésre álló projektkeretből. Megfelelően alátámasztott javaslattal a partnerek gyakran meggyőzhetők a módosítás szükségességéről, azonban alapszabály, hogy nem homályos javaslattal, hanem aprólékosan lebontott új költség- és időtervvel kell alátámasztani a változtatási szándékot.
Ha a változtatásról a felek megállapodtak, felül kell vizsgálni a projekt dokumentációját, és a projektleíráshoz egy hivatalos kiegészítést kell hozzáfűzni. Módosítani kell az időtervet, a költségvetést és rögzíteni kell a változásokat a projekttervben is. Minden érintett féllel közölni kell a változásokat.
7.5 Kockázatkezelés
A projektek magas kockázattal járó tevékenységek, s a bizonytalanság különösen a korai szakaszban a legnagyobb.
A tervezési fázisban a legtöbb kockázat kiküszöbölhető, de a gyakorlatban többnyire még így is elég sok marad. Már említettük, hogy a kockázatok a valószínűségük és a hatásuk alapján rangsorolhatók, és a kockázatokra vonatkozó információk kockázati naplóban rögzíthetők. A projekt alatt folyamatosan felül kell vizsgálni a kockázati napló tartalmát, azaz, hogy van-e olyan kockázat, amelynek változott a bekövetkezési valószínűsége, illetve, hogy új kockázati tényezők felmerültek-e.
A kockázatok formális áttekintése teamfeladat, és a projekttalálkozók napirendjének rendszeresen visszatérő pontja. A kockázatok megvitatása a projektteam tagjaival biztosíthatja, hogy a kockázatok rangsora és a kockázatkezelési terv reális legyen. Ha mindenki tisztában van azzal, hogy az egyes kockázati tényezők bekövetkezését mi váltja ki, a nehézségek korán, még a jelentős károkozás előtt észlelhetők és kivédhetők.
A kockázatkezelés monitoringja során különös figyelemmel kell lenni:
- a kulcsfázisokon belüli feladatokra,
- azokra a pontokra, amikor ugyanazon a feladaton egyszerre többen dolgoznak,
- azokra a tevékenységekre, amelyek a logikai mátrix több tevékenységének összevonásából jönnek létre,
- a nagyon hosszú ideig tartó tevékenységekre,
- a kulcsfeladatok és az utánuk következő feladatok közötti kapcsolatra,
- azokra a tevékenységekre, amelyeket olyan valaki végez, aki korábban még nem végzett hasonló feladatot,
- azokra a tevékenységekre, amelyeknél új vagy kevéssé ismert technológiát alkalmaznak,
- azokra a szakaszokra, ahol nincs vagy nagyon kevés a tartalékidő.
Amikor a kockázati tényező valósággá válik, a jelentőségét az alábbiak szerint kell értékelni:
- a költségekre és az erőforrásokra gyakorolt hatás,
- milyen következményekkel jár, ha nem kezeljük a problémát,
- a kockázati tényező bekövetkezése milyen szempontból érinti a projektet,
- mennyire gondoljuk veszélyesnek a problémát.
A jelentési kötelezettség függvényében előfordulhat, hogy a kockázati tényező bekövetkezéséről a projektszponzort is azonnal értesíteni kell. Azonban valószínűbb, hogy először lehetséges megoldásokat vázolunk fel, hogy az értesítéshez megoldási javaslatokat is mellékelhessünk.

