Nincs két egyforma projekt, következésképpen minden projektet másképp kell megtervezni. A tervezésnek azonban vannak közös elemei.
A projekt és a projekttevékenységek egyedi jellege jelenti a projekttervezés legnagyobb nehézségét. Mivel gyakran nincs egyértelmű minta a tervezésre, a tervet a munkavégzés során felmerülő tapasztalatokat beépítve, a projekt során végig alakítani kell. Természetesen a szervezeten belüli, hasonló projektek felhasználhatók kiindulópontként, de egy az egyben semmilyen terv nem vehető át.
A tervezés során alapvetően az alábbi kérdéseket kell megválaszolnunk:
- Milyen műveletekre van szükség?
- Mikor kell ezeket elvégezni?
- Milyen erőforrásokra van szükség?
- Milyen más munkát kell a projekt érdekében háttérbe tolni?
- Honnan tudjuk lemérni, hogy a terv működőképes?
A tervezési folyamat során arra törekszünk, hogy olyan tervet készítsünk, amely a projektcélokat a rendelkezésre álló időn és költségkereten belül, a megfelelő minőség mellett teljesíti. Mivel minden projekt különböző, számos módszer létezik a projekt tervezéshez nélkülözhetetlen szakaszolására. A két legfontosabb módszer:
- A projektéletciklus-modell hasznos módszer a projektfolyamat különböző fázisainak megértésére.
- A klasszikus, hat szakaszból álló projektmenedzsment-modell segít a legfontosabb projektszakaszok azonosításában.
6.1 A projetkéletciklus-modell
Bár minden projekt különböző, lényegében minden projektben tetten érhető, hogy a projekt a kezdéstől a végpontig szakaszokból, fázisokból álló életciklust ír le. Általában öt fázist különböztetünk meg. Minden fázis végén valamilyen fontos folyamat lezárul, s ez általában valamilyen köztes vagy végső projekteredményben is megmutatkozik:
- Első fázis: a projekt definiálása. A definiálás eredménye a közösen elfogadott projekt-megállapodás.
- Második fázis: a tervezés. A tervezési folyamat eredménye a projektterv. A projektterv azonban folyamatosan változhat, a projekt befejezéséig – ha szükséges – felülvizsgálható és módosítható.
- Harmadik fázis: a megvalósítás. A megvalósítás során elérjük a projektcélokat.
- Negyedik fázis: a befejezés.
- Ötödik fázis: az értékelés.
Az egyes fázisok köztes értékeléssel zárulnak, amelyet jelentésben foglalunk össze. A jelentés mind a projekt általános sikere, mind a legfontosabb végtermékek szempontjából fontos megállapításokat tartalmazhat. A jelentések alapján átalakíthatjuk a projektet, javíthatunk a hatékonyságán, de egyes esetekben akár a projekt felfüggesztéséről, befejezéséről is dönthetünk.
Mivel minden projekt különbözik, a projektek életciklusa is eltér egymástól. A valós élet mindig sokkal bonyolultabb, mint amit pl. egy kommunikációs mátrix leegyszerűsített modelljei sugallnak. Azonban a különböző modellezési eszközök – ha nem is tudják tökéletesen leképezni a valóságot – segíthetnek a „káosz” csökkentésében azzal, hogy az egyes fázisok végén kijelölik a határokat.
A projektek gyakran menetközben is átalakulnak. Ez különösen jellemző a szolgáltatásokkal foglalkozó szervezeteknél, elsősorban az egészségügyi és oktatói szolgáltatóknál. A szolgáltatási igények ugyanis gyakran sokkal kevésbé kézzelfoghatóak, pl. egy gyár felépítéséhez vagy egy autó kifejlesztéséhez képest. Másfelől, a projektek többnyire igen gyorsan változó környezetben zajlanak, s ezt a projekteknek kezelniük kell. A rugalmasság a sikeres projektmenedzsment egyik kulcsa.
6.2 A klasszikus, hat szakaszból álló projektmenedzsment-modell
A hat szakaszból álló projektmenedzsment-modell a projektéletciklus-modellhez hasonlóan szintén szakaszokból áll, azonban a szakaszok nem egymás után következnek, hanem részben párhuzamosan kezelhetők.
A modellben a kommunikáció az egész projektfolyamat során kitüntetett szereppel bír. A modell emellett azt feltételezi, hogy a projektteam-építés, a vezetés és a motiváció már a projekt definiálása után egészen a projekt végéig folyamatos.

A hat szakaszból álló projektmenedzsment-modell
A hat szakasz (elem) a következő:
- Definiálás: A projekt részleteit az érintettek részletesen megbeszélik, és tisztázzák az alapvető célkitűzéseket. A költség- és időkereteket is ebben a szakaszban határozzák meg. Gyakran megvalósíthatósági tanulmány is készül. A szakasz a minden érintett által elfogadott projektleírással zárul.
- Terv: A tervezési szakaszban valójában előzetes terv készül, amely a projekt során, a projektben zajló folyamatokra reagálva bármikor megváltoztatható.
- Team: A projektteam tagjai gyakran már a projekt tervezésében is részt vesznek, s speciális tudásukkal és tapasztalataikkal járulnak hozzá a projekt sikeréhez. A csapatépítés, a team motiválása és vezetése a projekt végéig tart.
- Kommunikáció: A kommunikációnak folyamatosnak kell lennie mind a projektteamen belül, mind a projektteam és a külső érintettek között. A kommunikációs folyamatba általában mindenkit be kell vonni, aki bármilyen formában hozzájárul a projekteredményekhez. A kommunikáció a formális, különböző jelentéseken keresztül történő információcserétől az informális, kötetlen kommunikációig számos formát ölthet.
- Ellenőrzés: Az ellenőrzési szakasz során az egyes célokat és tevékenységeket összevetjük a tervben megfogalmazottakkal, ez alapján értékeljük az előrehaladás konkrét szintjét a tervezetthez képest. Az ellenőrzés nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a projektcélok időben, a költségkorlátokon belül és a megfelelő minőségben teljesüljenek. A rendszeres ellenőrzések nyomán gyakran módosítani kell a projekttervet, hogy a projekt során felmerülő nehézségek orvosolhatók legyenek.
- Kivitelezés utáni értékelés (felülvizsgálat) és befejezés: A kivitelezés utáni értékelésre akkor kerülhet sor, ha az összes tervezett projektcélt elértük, az összes tervezett projekteredmény létrehoztuk. A kivitelezés utáni értékelés valójában már csak részben szól a projektről, a tapasztalatok számbavétele sokkal inkább a későbbi projektek sikeres lebonyolításában lehet segítségünkre. A kivitelezés utáni értékelést a projekt befejezése, lezárása követi.
A projekt befejezésének feltételei:
- Minden fontos cél teljesült.
- Minden a projekthez kapcsolódó tevékenység befejeződött.
- Minden felhasznált erőforrással elszámoltunk. A fel nem használt – máshová átirányítandó vagy értékesítendő – erőforrásokkal is el kell számolni.
Számos projektben a tervezés, a különböző projekttevékenységek, az ellenőrzés, a kivitelezés utáni értékelés és az újratervezés ciklikusan megismétlődik.
A tervezést éppen ezért nem lezárt, hanem folyamatosan ismétlődő folyamatként kell kezelni. Mindig számítani kell a változtatási igények felmerülésére, és késznek kell állni a projektterv átalakítására.
Bár a projekttervezésnek számos megközelítése létezik, néhány elem általában minden projekttervben megtalálható:
- feladatokra és tevékenységekre lebontott projektmunka,
- a projektteam szerkezete és a kulcsszereplők kötelezettségei,
- az egyes feladatok becsült végrehajtási ideje és erőforrásigénye,
- az egyes tevékenységek idejét és egymásra épülését feltüntető ütemterv,
- az egyes célokhoz rendelt erőforrások részletezése,
- minden felmerülő költséget tartalmazó költségvetés,
- tartalékterv a már azonosított kockázatok kezelésére.
A projektterv megalkotására is több módszer létezik:
- Alulról felfelé: Először számba vesszük az elemi feladatokat, aztán egyre nagyobb, jobban menedzselhető csoportokba soroljuk őket.
- Felülről lefelé: Először a nagyobb feladatcsoportokat vázoljuk fel, s ezután lebontjuk ezeket kisebb részfeladatokra, tevékenységekre.
- Visszavezetés: A projekthatáridőből kiindulva írjuk fel az egyes részfeladatokat, úgy hogy a határidő mindenképpen teljesüljön.
Mindegyik módszernek vannak előnyei és hátrányai, s általában csak a konkrét projektkörnyezet ismeretében lehet kiválasztani a megfelelőt. Ideális esetben kiválasztjuk az egyiket, s ezt nem kell módosítani a projekt során. Mindegyik módszernél fontos, hogy a különböző gondolatokat, ötleteket, terveket formalizáljuk és konkretizáljuk, vizuálisan könnyen értelmezhető ábrákkal, diagramokkal egészítsük ki. A projekttervezésben erre számos standardizált módszertan létezik.
A tartalékterv nagyobb projekteknél egészen bonyolult is lehet. Kisebb projekteknél törekedjünk arra, hogy a „Mi történik akkor, ha …?” típusú kérdésekre reális válaszokat adjunk. Néhány alapvetően fontos elem általában minden tartalékterv elkészítésénél fontos lehet:
- Meg kell keresni azokat a projekteseményeket, határpontokat, amelyek után valamilyen szükséghelyzet következhet, és esetleg újabb erőforrások bevonására lehet szükség.
- Jó előre azonosítanunk kell azokat a köztes határidőket, amelyek elmulasztása komolyan érintik a projekt végső kimenetelét. Pl. ha a pénzügyi finanszírozásról döntő bizottság, csoport csak bizonyos időközönként ülésezik vagy dönt az adott kérdésben, akkor az aktuális határidő néhány napos elmulasztása akár hónapos csúszást jelenthet a projektfinanszírozásban.
- Közhelynek tűnhet, de a projekttervet elsősorban a projektmenedzsernek és a projektteam tagjainak kell részletesen ismerniük. Mindenképpen fel kell tárniuk a gyenge pontokat és azokat a helyeket, résztvevőket, ahol némi „lazsálás” tapasztalható.
- Minden érintettet folyamatosan tájékoztatni kell a projektről, hogy a problémák ne csak akkor tudatosuljanak, amikor már túl sok kárt okoztak.
- Érdemes megkeresni azokat a pontokat, amelyek után egyes tevékenységek alternatív módon is végrehajthatók, s ezekre is érdemes forgatókönyvet készíteni.
- Érdemes szakértőkkel konzultálni és követni a projektmenedzsment-szakirodalmat. A projektek csúcs- és mélypontjai ugyanis gyakran nagyon hasonló mintázatokat követnek, s a nem várt problémák is hasonló időpontokban, helyeken, személyeknél merülnek fel.
Bár kevésbé általánosak, gyakorló projektmenedzserek a fenti tanácsokat az alábbiakkal egészítik ki:
- A kulcsfeladatokat a lehető legnagyobb részletességű részfeladatokra kell bontani.
- A jobb időmenedzsment érdekében a párhuzamosan végezhető feladatokat párhuzamosan érdemes elvégezni, ez azonban mindenkitől maximális elkötelezettséget és hatékony kommunikációt igényel. Enélkül a párhuzamos tevékenységeknél nélkülözhetetlen koordináció nem lehet sikeres.
- A kezdéskor kell a legtöbb energiát a tervezésbe fektetni. Hosszabb lefutású projekteknél a projektmenedzserek gyakran kényelmesebbek, hajlamosak a problémás, homályosabb pontokat később tisztázni, de ez gyakran súlyos bajokhoz vezethet.
- A projekt gyenge pontjait akkor érdemes tesztelni, amikor még nem következett be a baj, s ezzel a feleslegesnek tűnő konfliktusokat is érdemes felvállalni. Csak így lehet a későbbi, súlyosabb problémákat megelőzni, negatív hatásaikat mérsékelni.
6.3 Logikai diagram használata a fontosabb projekttevékenységek azonosítására
Ha a tervezés során „alulról felfelé” módszert használunk, a tevékenységeket – és az egyes tevékenységeket elválasztó eseményeket – érdemes úgy felrajzolni, hogy tükrözze a projektteam tapasztalatait és tudását, hiszen a projektfeladatot a projektteam hajtja végre.
A különböző elképzeléseket konkrét célokká kell formálni, ezzel számos párhuzamosságot elkerülhetünk. A projektfolyamat céljainak eléréséhez különböző tevékenységeket kell elvégezni. Ezek egy része párhuzamosan folyhat, más tevékenységekhez csak akkor kezdhetünk hozzá, ha valamilyen korábbi tevékenység befejeződött vagy elkezdődött. Pl. nem lehet addig egy házra tetőt építeni, amíg a falak nem állnak, de a falazás alatt minden további nélkül megvásárolhatjuk a cserepeket.
A projektet érdemes úgy szervezni, hogy minél több párhuzamos folyamat legyen, de természetesen számos technológiai és erőforráskorlát állhat az utunkban. A sok párhuzamos tevékenységből álló projektek gyorsabban és a hatékony erőforrás-kihasználás miatt olcsóbban befejezhetők, de tapasztalatok szerint gyakran több minőségbeli kockázattal járhatnak.
A fontos projektstádiumok azonosításának első lépése, hogy az azonosított célokból és tevékenységekből logikai mátrixot készítsünk.
A logikai mátrix készítéséhez számos számítógépes tervezőeszköz áll rendelkezésünkre, azonban kezdetben az is megteszi, ha az egyes tevékenységeket apró papírcédulákra vagy öntapadós, színes jegyzetlapocskákra felírjuk, és egy fehér táblán vagy egy nagyméretű fehér kartonlapon logikus rendbe szerkesztjük őket. Az első és az utolsó kártya legyen a „Kezdés” és a „Befejezés”, s balról jobbra haladva jutunk el a korábbitól későbbi időpontokig és tevékenységekig.
Ha a cédulákat a helyesnek tartott rendben felvettük, egy filctollal nyilakat rajzolva összekapcsoljuk azokat a tevékenységeket, amelyek logikailag egymásból következnek, azaz a nyíl végpontján álló tevékenység csak akkor veheti kezdetét, ha a nyíl kiindulópontján lévő már befejeződött.
A 3. ábra egy „Szaknévsor” típusú telefonkönyv összeállításának lehetséges folyamatát mutatja.

Telefonkönyv összeállításának logikai diagramja
A logikai diagram készítésénél érdemes betartani a következőket:
- Mint már tudjuk, az idő balról jobbra haladva nő. Azonban a logikai mátrixban még ne tüntessünk fel tevékenységidőket, s ne használjuk azt időtervezésre! Ehhez egy későbbi szakaszban, bonyolultabb eszközök segítségével kerülhet sor.
- Minden tevékenységet a többitől egyértelműen elkülönítve kell feltüntetni.
- A különböző típusú tevékenységeket különböző színekkel (kártyákkal) jelölhetjük.
- Az egyes kártyák elhelyezését a projektteam tagjai vitassák meg! (Ha a projekttagok online tartanak kapcsolatot, természetesen valamilyen online fejlesztőeszköz jövet szóba.)
- A függőségi kapcsolatokat nyilakkal jelöljük.
- Ha a diagram elkészült, az esetleges logikai ellentmondásokat úgy lehet a legkönnyebben kiszűrni, ha „visszafelé” próbáljuk tesztelni.
- Az egyes tevékenységekhez, célokat majd csak egy későbbi fázisban rendeljünk hozzá embereket.
- A diagramra vonatkozó minden javaslatot érdemes feljegyezni, a későbbi tervmódosítás során ez hasznos lehet.
6.4 A végtermék
A projektmegállapodás tartalmazza a projekt fő céljait, és néhányat ezek közül kiemelt célként kezel. A tervezés korai szakaszában nemcsak az összes projektcélt, hanem a projektcélokból következő, vagy azok előfeltételeként szolgáló végtermékeket is meg kell határozni.
Minden projektnek egyértelmű kimenetekkel kell rendelkeznie, s a kimenet nem más, mint a végtermék (termék vagy szolgáltatás).
A projektcél gyakran valamilyen változás végrehajtása, máskor valami új létrehozása. Minél konkrétabb a projekt végterméke, annál könnyebb lesz eldönteni, hogy a projekt céljai teljesültek vagy sem.
A kimenet tehát egyértelmű végtermékek esetén nyilvánvaló, azonban kevésbé kézzelfogható projektcélok esetén – különösen a változásra irányuló projekteknél – nemcsak a teljesülés mérése jelent problémát a projekt befejezésekor, hanem az is, hogy a változtatás hatásai gyakran csak a projekt lezárta után érezhetők. Egyes projekteknél az is problémát jelenthet, hogy az ok-okozati viszonyok nem egyértelműek. A legbizonytalanabb projektcélok esetén is törekedni kell olyan indikátorok definiálására, amelyek segítségével a projektcélok teljesülését legalább megközelítőleg mérhetjük.
A végtermék néhány jellemzője:
- Annak a személynek kell „átadni”, akinek felhatalmazása van az átvételre.
- Az átadás-átvételről elismervényt kell kiállítani, amelyben az átvevő elismeri, hogy a végtermék megfelel az előzetesen meghatározott műszaki követelményeknek és teljes mértékben elfogadható.
- A végterméket a felhasználónak gyakran betanulás, illetve egyéb eszközök, eljárások megvalósítása, kivitelezése után tudja használatba venni. Ilyen esetekben feltétlenül tisztázni, s hivatalos dokumentumban rögzíteni kell, hogy ki viseli a felelősséget a későbbi képzésekért és az új eszközök beüzemeléséért. Enélkül a projekt lezárása egyértelmű lezárása veszélybe kerülne.
6.5 Részfeladatokra és tevékenységekre bontás
A projektfeladat kisebb elemekre bontása a következőket teszi lehetővé:
- Az összetett projektmunkát munkacsomagokra bonthatjuk.
- A munkacsomagok elemekre bonthatók.
- Az elemek pedig konkrét feladatokra választhatók szét.
Az ilyen típusú felosztási folyamat megfelelő lehetőséget biztosít a hatékony idő- és erőforrás-menedzsmentre. Nagyobb projekteknél a munkacsomagok kisebb teamekre vagy a projektteam egy-egy tagjára ruházhatók át, így a munkacsomagok részfeladatainak felrajzolását és időtervezését már ők is elvégezhetik.
A projekt végtermékei a kisebb elemekre bontott struktúrában – a feladatlebontási struktúrában (WBS – Work Breakdown Structure) – is láthatók, így az is feltárható, hogy az egyes tevékenységek milyen mértékben járulnak hozzá a végtermékhez.
A projektteamet vonjuk be a felosztásba! Ez egy egyfelől hozzájárulhat a csapatépítéshez, másfelől hozzájárul a projektcélok jobb megértéséhez.

A projektmunka kisebb elemekre bontása
Ha a szétbontás megtörtént, egyes tevékenységekből a projekten belüli „miniprojektek” rajzolódnak ki. A miniprojektek kezelése elsősorban a projektteam vezetőjétől kíván csapatépítési feladatokat.
Bár a részfeladatokra bontás nyomán előálló új struktúrának nem szabad túl bonyolultnak lennie, el kell érnie azt a bonyolultsági szintet, hogy a munkaerő helyes felhasználását és a feleősségek tisztázást lehetővé tegye.
6.6 Időtervezés
Az időtervezés a projektmenedzsmentben azt jelenti, hogy minden elvégzendő feladatnál megbecsüljük, hogy az elvégzésükhöz mennyi idő szükséges, majd az egyes tevékenységek időbeli kapcsolódása alapján az egész projekthez szükséges időt megbecsüljük.
A magasabb szintű projektmenedzsment kurzusok számos módszert kínálnak a hatékony idő- és erőforrás-tervezésre vagy becslésre. A becslés épülhet a korábbi tapasztalatokra, azonban minden projekt különböző, ezért a múltra épülő becslés ritkán elegendő. Tisztább képet kapunk, ha minden egyes feladatnál időbecslést végzünk úgy, hogy kiszámítjuk, hogy hány ember hány napi munkája kell a feladat elvégzéséhez. Ezzel a módszerrel az erőforrás-tervezést is megalapozhatjuk, hiszen feltérképezhetjük a projekthez szükséges munkaerőt és összevethetjük a rendelkezésre állóval.
Gyakran néhány feladatot be kell fejezni ahhoz, hogy újabbakba kezdhessünk. Ezt függőségnek hívjuk. Ha egy feladat egy másiktól függ, azt a tervezés során figyelembe kell venni, hiszen ha a feladat végrehatása csúszik, a függő feladatok kezdése is csúszhat.
A Gantt-diagram és a kritikus út elemzésére épülő módszerek segítenek a probléma kezelésében.
6.6.1 A Gantt-diagram
A Gantt-diagram lehetővé teszi az egymás után következő feladatok és részfeladatok ábrázolását és minden feladat időskálázását. A Gantt-diagram segítségével elvégezhetjük a projekt időbeosztását, és biztosíthatjuk, hogy a projekt időben befejeződjék.
A Gantt-diagram korántsem tökéletes eszköz, a funkciói meglehetősen korlátozottak. Mégis, a mai napig a legnépszerűbb projekttervezési eszköz, hiszen elkészítése viszonylag egyszerű. A kifinomult, esetenként módosított Gantt-diagramra épülő szoftverek használata jóval bonyolultabb. Gantt-diagramot viszont akár egy kockás lapon vagy egy Excel-munkalapon is könnyen és gyorsan összeüthetünk.
A Gantt-diagram alapformája nem igazán alkalmas a függőségek ábrázolására, s nem sokat segít az egyes tevékenységek csúszása miatt bekövetkező késések kezelésében, a problémás – csúszás esetén esetleg az egész projekt késését okozó – tevékenységek kiszűrésében.
Az időtervezésnek ezért a kritikus út elemzésével (CPA - Critical Path Analysis) kell kiegészülnie.
A Gantt-diagram oszlopdiagramon mutatja meg a projekt legfontosabb szakaszait, tevékenységeit, az időmennyiség pedig a diagram felső sávján látható. Az egyes tevékenységeket érdemes úgy ábrázolni, hogy a korábban kezdődő/végződő tevékenységekhez tartozó vízszintes oszlopot és a tevékenység nevét előbb vegyük fel, mint a későbbieket. A korábbi tevékenységek így inkább a bal felső, a későbbiek pedig a jobb alsó sarokban tömörülnek.
A Gantt-diagramot minden projekt kezdetén, a fő projektcélok tisztázása után érdemes elkészíteni, hiszen a tevékenységek és határidejük egyszerű felsorolásától eltérően a projektmenedzser rögtön látja a projekt aktuális állapotát, s az aránytalan és irreális időbeosztás is szembetűnőbb.
Magyarázat az 5. ábrán lévő diagramhoz:
- A K tevékenység („a terjesztés megszervezése”) a 23. héten kezdődik, és így a befejezése egybeesik az L tevékenység („a telefonkönyv szétosztása”) kezdésével. A K tevékenység azonban a 17. héten, a J tevékenység befejezése után („terjesztési terv megvitatása”) is elkezdhető lenne.
- A K tevékenységnek ezért időtartaléka (slack) van.
- A H tevékenységet („megállapodás a nyomtatási szerződésről”) a 12. hét végéig be kell fejezni. Azonban elég lenne a 22. héten befejezni, mivel az I tevékenység („telefonkönyv nyomtatása”) nem kezdődik el a 23. hét előtt.
- A H tevékenységnek ezért szintén van időtartaléka (float – a magyar szakirodalom a „slack”-hez hasonlóan „időtartalékot” használ itt is).
- Az időtartalék különböző módszerekkel – pl. egy egyszerű vonallal – jelölhető a lehetséges legkorábbi kezdésig vagy a lehetséges legkésőbbi befejezésig. Az időtartalék jelöli, hogy hol rugalmas az ütemterv, hol lehet korábban vagy később, esetleg kisebb intenzitással dolgozni, s onnan erőforrásokat átirányítani máshová.

Gantt-diagram telefonkönyv összeállításához
A Gantt-diagramot természetesen számos egyéb elemmel is kiegészíthetjük – különösen a kifinomult projekttervező szoftvereknél számos példát látunk erre –, röviden néhány a fontosabbak közül:
- Mérföldkövek: A fontos eseményeket, ellenőrzési pontokat speciális szimbólummal (pl. rombusszal vagy háromszöggel) megjelölhetjük.
- A projekttalálkozók jelölése egyéb jelekkel – általában körrel – történik.
- Az előrehaladási vizsgálatok és jelentések négyzettel jelölhetők.
Összetettebb projekteknél természetesen minden kiemelt jelentőségű feladatra, tevékenységre külön Gantt-diagram készíthető. Ha ezeket a diagramokat röviddel a kulcstevékenység elkezdése előtt készítjük
el, minden utolsó pillanatban felmerülő információt beépíthetünk a modellbe. A Gantt-részdiagramok a projekt során az ellenőrzés és az irányítás fontos eszközeivé válhatnak.
Említettük, hogy kézzel vagy táblázatkezelők segítségével nagyon könnyen rajzolhatunk Ganttdiagramokat. Ha azonban a diagramot gyakran át kell alakítani – pl. az egyes ellenőrzések után -, érdemes különböző szoftvereket használni. Számos kereskedelmi és ingyenes projekttervező szoftver elérhető, s általában már az egyszerűebbek is könnyűvé teszik a tervezést, jelzik a tartalékidőket. Az összetettebbek erőforrás-gazdálkodásra is alkalmasak. Természetesen a kritikus utat is jelzik a
felhasználó felé.
6.6.2 A kritikus út
A kritikus úton lévő tevékenységekre az jellemző, hogy időben végre kell őket hajtanunk, hogy a projekt időben befejeződjék. A kritikus úton lévő tevékenységeknél nem lehet csúszás, mert csúszás esetén nem
vagyunk képesek tartani a határidőket. A kritikus út természetesen csak akkor határozható meg, ha minden egyes tevékenységnek pontosan megbecsüljük a végrehajtási idejét, s tisztában vagyunk az egyes függőségekkel is.
A logikai út vizsgálatára általában a logikai diagram elkészítése után kerül sor. Ezért az előzőekben vázolt, telefonkönyvgyártó projekt logikai mátrixából indulunk ki.
Az egyes tevékenységek végrehajtási, átfutási ideje a következő:
| Tevékenység | Becsült végrehajtási idő (hét) | |
|---|---|---|
| A | A pénzeszközök felszabadítása, elkülönítése | 0 |
| B | Egyeztetés a többi ügynökséggel | 4 |
| C | Tanácsadói csoport létrehozása | 4 |
| D | Adatgyűjtési terv összeállítása | 6 |
| E | Adatgyűjtés | 4 |
| F | A szaknévsor szövegének összeállítása | 4 |
| G | A nyomda kiválasztása | 2 |
| H | Nyomtatási szerződés előkészítése és aláírása | 2 |
| I | Nyomdai munkák | 4 |
| J | Terjesztési terv elfogadása és megvitatása | 12 |
| K | A terjesztés megszervezése | 4 |
| L | A telefonkönyvek szétosztása | 2 |
A pénzeszközök felszabadítása és elkülönítése természetesen szintén időt igényel, ennek is van átfutása, azonban azt feltételezzük, hogy a projekt nem kezdődhet el anélkül, hogy ez az alapvető pénzügyi lépés meg ne történne. Tehát a projekt ezzel kezdődik, de a pénzügyi döntés és tranzakciónak csak a záróaktusát tekintjük a projekt kezdetének.
A tevékenységek sorrendjét is figyelembe véve három különböző úton juthatunk el a befejezésig.
Ha mindhárom útvonalat – a függőségeket figyelembe véve – végigkövetjük, a leghosszabb átfutási idővel rendelkező utat – a tartalékidővel nem rendelkező utat – kritikus útnak nevezzük. A kritikus út átfutási ideje megegyezik azzal az időmennyiséggel, amely az egész projekt befejezéséhez minimális szükséges.
Példánkban a kritikus út az A–B–C–D–E–F–I–L útvonalon található, és a projekt legkorábbi befejezési ideje a határidő betartása érdekében éppen annyi (28 hét), amennyi a kritikus úton található tevékenységek összesített átfutási ideje.
A kritikus úton található összes tevékenységet időben be kell fejezni ahhoz, hogy a projekt idejében befejeződjék, s ne legyen késés.
Ha az előrejelzett végrehajtási idő túl hosszú, s nem felel meg a projektszponzorok elvárásainak, új időtervezésre van szükség. Ilyenkor leginkább a korábban jelzett kritikus út átfutási idejét kell lecsökkenteni, azaz új erőforrásokat kell bevonni kívülről vagy a tartalékidővel rendelkező tevékenységektől, jobb munkaszervezésre van szükség, ha egyes folyamatok „párhuzamosíthatók”, akkor ezt is meg kell lépni.
A 6. ábrán lévő példa meglehetősen egyenes, elágazásmentes ábrát mutat. Az ilyen egyszerű ábrák a módszer szemléltetésére alkalmasak, de a valóságban többnyire jóval bonyolultabb, több párhuzamos és kritikus tevékenységet tartalmazó, több tervezést és elemzést igénylő hálót (logikai diagramot) kell készítenünk.

A telefonkönyv összeállítására szervezett projekt kritikus útja
A legfontosabb események listája azoknak a jól behatárolható eseményeknek és időpontjaiknak a listája, amelyeknek a projekt szempontjából kitüntetett jelentőségük van. Az ilyen felsorolások elsősorban a felső menedzsment számára hasznosak, akik a projekt részleteivel nem tudnak foglalkozni. A legfontosabb események listája természetesen csak azután határozható meg, ha a projektet részletesen elemeztük, túl vagyunk a tervezésen, meghatároztuk a kritikus utat stb., hiszen enélkül a pontosság nem garantálható. (Megjegyzés: A „mérföldkövek” és a „legfontosabb események” hasonlóak egymáshoz, de nem egészen azonosak. A mérföldkövek meghatározása a projekt tagjai, a legfontosabb események meghatározása a felső vezetés számára fontos, s ez a tartalomban és a részletességben is megmutatkozhat.)7
| Legfontosabb esemény | Idő |
| Projektleírás elfogadása | Projektkezdés |
| Új rendszer megtervezése | Legkésőbb július 2-án |
| Projekt-felülvizsgálat | Július 19. |
| Átadás-átvétel | Augusztus 21. |
Megjegyezzük, hogy a logikai diagram külsőleg nagyon hasonlít a CPM-diagramhoz, amely segítségével egzaktabb módszert követve határozhatjuk meg a kritikus utat, s kifinomultabb tartalékidő-elemzést is végezhetünk.

CPM-háló
6.6.3 A költségek, a bevétel és a szellemi érték növekedésének becslése
A projekttervezés magába foglalja a pénzügyi és a pénzügyekhez kapcsolódó tényezők becslését. A becslés elsősorban az alábbi célokat szolgálja:
- a projekt gazdasági megvalósíthatóságának növelése,
- jóváhagyás elnyerése a felettes szervektől a projekt folytatása érdekében,
- pénzügyi terv készítése a kiszervezésre és a külső cégek bizonyos munkákra történő megbízására,
- a projekt bevételeinek és költségeinek számbavételére megfelelő bázis nyújtása,
- eszköz biztosítása a projekt diagnosztizálására és az interaktív ellenőrzésre.
A projekt-előkészítés és a tervezés fázisában a projektmenedzser a jövőben rejlő lehetőségeket akarja megérteni és a jövőt szeretné alakítani. Többek között a következő kérdésekre keresi a választ:
- Milyen erőforrásokra van szükségünk és ez milyen költséget jelent a szervezetnek?
- Milyen termékeket állítunk elő, milyen mennyiségben és minőségben?
- A szervezet típusától függően:
- Profitorientált szervezeteknél: Milyen áron értékesíthető a termék, s az értékesítés mekkora bevételt és profitot generál?
- Nonprofit szervezeteknél: A termékhez hozzájutók milyen mértékű hozzájárulást fizessenek, ez milyen mértékben fedezi a költségeket, az esetleges negatív különbséget milyen egyéb forrásból lehet fedezni?
- Kormányzati szervezeteknél: A termék vagy szolgáltatás milyen közgazdasági, politikai, társadalmi értéket jelent a közvetlen kedvezményezetteknek, a többi polgárnak, s általában véve az adófizetőknek, s ezek – a többnyire nem egyenlően megoszló – hasznok milyen terhet jelentenek az adófizető állampolgároknak?
- A termék előállítása milyen költségmegtakarítást jelent a szervezetnek, s milyen bírságokat és kártalanításokat tudunk az előállítással kivédeni vagy megelőzni?
A projekttervezés ismétlődő folyamat, amely magába foglalja:
- az ötletek folyamatos megfogalmazását,
- az új ötletek folyamatos és ismétlődő kipróbálását,
- az ötletek olyan koherens tervvé alakítását, amely már a projektjavaslat alapját képezheti.
A fenti tevékenységek azonban alternatív költséggel (opportunity cost) járnak, hiszen a projektben résztvevők az idejüket közös gondolkodással, megbeszélésekkel, találkozókkal töltik, s ezek a várható hasznok mellett esetleg jelentős mértékben egyéb hasznos tevékenységektől vonják el az energiáikat.
6.7 A megvalósítási terv
Amikor a részletes tervezéssel és kockázatértékeléssel kész vagyunk, sor kerülhet a megvalósítási terv összeállítására.
A megvalósítási terv és a hozzá kapcsolódó diagramok és grafikonok általában a következőket tartalmazzák:
- a projekt hátterének leírása,
- a célok megfogalmazása a tervezett, elérendő kimenetek leírásával,
- az erőforrásigény és erőforrás-felhasználás részletezése (költségvetés, emberi erőforrások a szükséges képzésekkel és a szükséges gépek, berendezések, ingatlanok stb.),
- a projekt ütemterve,
- a végrehajtandó műveletek és azok felelősei,
- a projektmenedzsment feladatainak részletezése,
- a jelentések és a felülvizsgálatok beosztása,
- értékelési terv, tehát a projekt sikerét milyen tényezők alapján lehet majd lemérni,
- kockázatelemzés és tartaléktervek.
A projekttervnek tartalmaznia kell egy lényegre törő, tömör összefoglalást, amely a legfontosabb információkat és célokat összegzi néhány bekezdésben. Manapság, amikor a projektek jelentős része pl. európai uniós forrásokból történik, s a projektek száma igen magas, gyakran ennek a néhány bekezdésnek döntő szerepe lehet a támogatás megítélésében, s a projekt zárása után a leendő, potenciális projektpartnerek is csak a rövid leírást fogják tanulmányozni projektpartnerek után kutatva…
Az alternatív költségek rögtön a felmerülésük után ún. elsüllyedt költséggé (sunk cost) válnak, mivel a későbbiekben nem tudjuk ezeket „visszaszerezni”, csökkenteni, a későbbi tervezés során ezek a költségek nem vehetők figyelembe.
Az elsüllyedt költségek elszabadulása különösen veszélyes minden projekt számára, hiszen – alternatív költségek esetén szinte észrevétlenül – olyan mértékűre növekedhetnek, olyan mértékű anyagi és emberi erőforrásokat emészthetnek fel, hogy akár az egész projekt sorsát veszélyeztethetik, hiszen egy bizonyos szint után – mivel utólag nem csökkenthetők – közvetve-közvetlenül hatalmas veszteséget okozhatnak.
A várható hasznokat és költségeket a projekt legelején a lehető legpontosabban meg kell becsülni, amennyire csak lehet ebben a kérdésben „előre kell dolgozni”. A várható hasznoknak természetesen az elvárt mértékben meg kell haladniuk a költségeket, további tervezéssel csak ekkor lehet foglalkozni ahelyett, hogy a szervezet egyéb tevékenységeire fordítanánk az energiáinkat.
A költségvetési előirányzat az adott időpontban elérhető információk alapján adott legjobb becslés a várható költségekre és bevételekre. Az előirányzattal tesztelhetjük, hogy az elvárt célok elérhetők-e a szervezeten belül rendelkezésre álló forrásokkal vagy külső forrásbevonásra van szükség. A várható hasznok és költségek pontosabb meghatározása akkor lehetséges, ha a feladatlebontási struktúra és az időterv rendelkezésre áll.
Korábban már említettük, hogy két azonos projekt nem létezik, viszont az is kijelenthető, hogy nagyon kevés a többitől teljes mértékben elütő projekt. Nagyon sok a hasonlóság az egyes projektek között, s a szervezet többi – már lezárult és jelenleg is futó – projektje a költségvetés kialakítása során jó kiindulópont lehet. A tervezéshez hasznos adatokat kaphatunk egyes – többnyire nem versenytárs – cégek publikált vagy más módon elérhetővé tett adataiból. Gyakran egy telefon vagy egy e-mail nyomán az adatok könnyen beszerezhetők az ismerősökön keresztül.
A belső és külső tapasztalatok igénybevétele hasznos lehet pl. a fejlesztési és a működési költségek elválasztásában, a költségek lebontásában, az egyes projektfázisokhoz és projekttevékenységekhez rendelésében. Természetesen ez is feltételezi a megfelelően kialakított Gantt-diagramot és a kritikus út ismeretét.
Minden projektfázis és projekttevékenység erőforrásigénnyel jár. A tervezést megkönnyíti, ha már a projekt elején kialakítjuk az egyes erőforrások egységárait és tarifáit, s lehetőleg minden felhasználandó/felhasznált erőforrást megpróbálunk valamilyen módon „forintosítani”. A pénzben mérhető és a pénzben nem mérhető haszon mérése is csak látszólag különbözik egymástól radikálisan.
Óvatosan kell eljárni azonban a pénzben nem mérhető hasznok „forintosításában”. A pénzben történő értékkifejezés gyakran olyan számításoknak, értékeknek kölcsönöz objektivitást, amelyek korántsem érdemlik ezt meg. A pénzben közvetlenül nem mérhető előnyök/hasznok minden esetben nagyon sok szubjektív elemet tartalmaznak, ezért akkor járunk el helyesen, ha ezekre nagyon óvatos becslést végzünk.

