Az emberi erőforrással való gazdálkodás a tényező hatékony felhasználására törekszik, ennek továbbfejlesztése a humán kontrolling. A két kifejezés szoros kapcsolatban van egymással és nehezen szétválaszthatóak.

A humán stratégia fogalmában mindenütt kulcsfontosságú az emberi erőforrással való hosszú távú kapcsolat, melyhez az erőforrás megtartása, folyamatos értékelése és fejlesztése szükséges. A humánerőforrás-gazdálkodás tulajdonképpen az emberi erőforrás funkciók gazdálkodási vetületét fedi le.

A munkaerő-gazdálkodás és humán kontrolling közös vonása, hogy a hatékonyságot helyezik középpontba. A mai kor kiemelt követelményéről van szó, melyet mérni tudunk, így a humán kontrolling objektív döntési alapot nyújt. A mérési eredmények megadják a továbbfejlesztési irányt, azokra való vezetői hivatkozás szintén objektív alapot jelent a vállalat kommunikációjában és az üzleti terv megvalósításában is.

A humán kontrolling a kontrolling egyik eleme. Általánosságban a kontrolling vezetési döntések megalapozásához, előkészítéséhez és végrehajtásához kapcsolódó funkció. Hozzájárul nemcsak a költségek csökkentéséhez, hanem a versenyképesség fokozásához is.

Legfőbb jellemzői a célorientáltság, a költségfókusz és a szűk keresztmetszet vizsgálata. Fő feladata az üzletpolitikai célok megvalósítása, melyhez elengedhetetlen olyan kellően motivált munkavállalók teljesítménye, akik megfelelő szakmai színvonalon látják el feladatukat, mely mennyiségi és minőségi elvárás is egyben.

Mindez összességében összehangolt, tudatos személyügyi tevékenységet kíván. A személyügyi kontrolling az emberi erőforrásra vonatkozó gazdálkodási feladatokat jelenti, különösen az emberi teljesítmény elemzése és mérése kiemelkedő fontosságú, hiszen az egyik legdrágábban beszerezhető és működtethető erőforrásról van szó. Célja a humán erőforrással való gazdálkodás gyenge és erős pontjainak a feltárása, a cél- és tényállapotok összevetése, a vezetői döntésmegalapozásban való segítségnyújtás. A személyügyi kontrolling a személyi költségek tervezésével, elemzésével foglalkozik, és feltárja az élőmunka-hatékonyság és jövedelmezőség javítási lehetőségeit.

A személyügyi kontrolling fő területei a tervezés, az információellátás és az ellenőrzés. A pontos, naprakész, megfelelő tartalmú információk fogják megalapozni a beszámolókat. A személyügyi tervek és beszámolók tehát az emberi erőforrás gazdálkodás feladatait és céljait elemzik, a humánpolitikai célokat és megvalósítási lehetőségeiket vizsgálják. A személyügyi tervezés mutatószámokon, jelentéseken keresztül történik. A kontrolling-beszámolók tény- és tervértékeket, várható értékeket mutatnak. A múltra irányulnak, alapjuk a várható értékek meghatározásának és előrevetítik a jövő teendőit. Az elkészítés gyakorisága függ a vállalkozás nagyságától, a gazdasági helyzetétől, a felmerülő személyügyi problémák súlyosságától. Nagyban meghatározza a beszámoló jellegét és a mutatókat, hogy kik és milyen célra használják. Továbbá függ az emberi erőforrás-gazdálkodás színvonalától, a kitűzött céloktól, rendelkezésre álló információktól, az elemzés fokától és az elemzők felkészültségétől.

A mutatószámokat befolyásolják a rendelkezésre álló adatok köre, mélysége, vállalkozási sajátosságok, tehát nincs egységes sablon a mutatókra, hanem vállalatspecifikusak. A mutatók minősége befolyásolja a humán kontrollingot, és nem az indikátorok száma. Egy mutató eredményességét az mutatja, hogy mennyire kifejező. Kevés mutatóból nem lehet általános következtetéseket levonni, a túl sok pedig zavarja a gazdasági tisztánlátást. Alapkövetelmény az összehasonlíthatóság, ezért ki kell szűrni az időbeni összevetéseket torzító hatásokat.

Az emberierőforrás-gazdálkodáshoz kapcsolódó mutatócsoportok számos mutatót foglalnak magukban, amelyek vizsgálatával átfogó képet kaphatunk az üzleti vállalkozás emberi erőforrással kapcsolatos gazdálkodási tevékenységéről.

10.1 Létszám- és munkaidő-gazdálkodás mutatói

Az emberierőforrás-gazdálkodás feladatkörén belül a munkaerő biztosítása egy fontos részfeladat a zökkenőmentes vállalati működés érdekében. Ez a részterület felel azért, hogy megfelelő időben és helyen rendelkezésre álljon a megfelelő nagyságú, összetételű és felkészültségű munkaerő. Tehát az egyik lényeges gazdálkodási feladatok ennek megfelelően a munkaerő felvétele, munkába állítása és a munkaidő szabályozása.

10.1.1 Munkaerő-tervezés és a létszámnagyság meghatározása

Az állandó változásban lévő külső környezet miatt a vállalkozásoknak kiemelkedő figyelmet kell fordítani a szükséges alkalmazotti létszám biztosítására. A piaci változások miatt új munkakörök jönnek létre, míg mások kevésbé fontossá válnak; ez a szervezetek által foglalkoztatottak számának állandó változásával jár. Mindezek mellett ugyanakkor a költségtakarékosság és hatékony gazdálkodás alapelveit is folyamatosan szem előtt kell tartani.

Mivel a gazdálkodás alapja, hogy a szervezet input oldalon rendelkezzen a szükséges erőforrás-mennyiséggel, a munkaerő-tervezésről és munkaerő-szükséglet meghatározásáról kell először szót ejteni.

A munkaerő-tervezés célja, hogy a mennyiségben és minőségben szükséges munkaerő biztosítva legyen a vállalat számára. A munkaerő-tervezés során a szervezeti célok eléréséhez szükséges létszám, a rendelkezésre álló létszámfedezet és a kettő egymáshoz viszonyított arányát veszik számításba, és eltérés esetén az intézkedéseket is megteszik.

A szervezet számára az alkalmazottak foglalkoztatása költséget jelent. Az élőmunka-ráfordítások nagysága a vállalkozás hatékonyságát jelentősen befolyásolja, ezért a munkaerő-tervezés fő feladata az optimális létszám megtervezése és foglalkoztatása.

A létszámtervezésnél külső és belső környezetelemzésből kell kiindulni. Ezen kívül meg kell vizsgálni, hogy mely tényezők befolyásolják a jelenlegi alkalmazottak teljesítményét. Majd a jövőbeni létszám mennyiségének és minőségének a meghatározása történik az emberi erőforrás igények, lehetőségek számba vétele után. Mindezeket követően történik a munkaerő átképzése, áthelyezése, felvétele, esetlegesen elbocsátása.

A munkaerő-terv a vállalat munkaerő-keresletét és kínálatát foglalja magában, valamint egyensúlytalanság esetén a különböző akcióterveket: azaz az optimális munkaerőigényt, a munkaerő-fedezetet határozza meg, valamint az igény és fedezet egyensúlytalanságakor javasolt teendőket.

A létszámigény a vállalat munkaerő keresletét jelenti, az elvégzendő feladatok és munkahelyi körülmények tükrében. A munkaerő-szükségleti terv a munkaerőterv része, és tartalmazza az elvégzendő feladatok ellátásához szükséges munkaerő-kereslet minőségi és mennyiségi paramétereit, a létszámigényre ható tényezőket.

A legfontosabb létszámtervezési feladatok közé sorolható a jelenlegi munkaerő-állomány összetételének vizsgálata és a jövőben várható változások elemzése; az emberierőforrás-térkép készítése, a munkaidő-kihasználásának elemzése: a különböző munkaerő-mozgások (fluktuáció, foglalkozási mobilitás, vertikális és horizontális mobilitás stb) vizsgálata, a munkaerő-kínálat alakulása a régióban, a vállalat megtartó erejének elemzése.

A létszám-meghatározás több módon történhet: a bázis- és normaalapú tervezés a két alapvető módszer.

A bázisalapú tervezésnél esetén feltételezzük, hogy a korábbi időszakhoz képest a létszámra ható tényezők nem változnak, és a bázisidőszak létszámához képest megtervezzük a következő időszak létszámát.

Ennél alaposabb és a gyakorlatban elterjedtebb módszer a normaalapú tervezés. A termelési folyamat során a munkafeladatokhoz kapcsolható időszükséglet, mely ismeretében norma, normatíva alakítható ki. Így tervezhető a tevékenység elvégzéséhez szükséges idő a veszteségidőket is figyelembe véve. Többféle normáról beszélhetünk:

  • időnorma: a feladathoz szükséges munkaidő egyértelműen mérhető,
  • teljesítménynorma: az egy fő által elvégzett munka mérhető, akkor egyértelmű, ha az eredmény a dolgozótól függ,
  • kiszolgálási norma: egy dolgozó által kiszolgálandó gépek (pl. karbantartási munkák),
  • létszámnorma: idő- és teljesítménynorma szabja meg. Az összes időszükséglet és az egy fő által teljesíthető munkaidő hányadosa, valamint a munkafeladat volumene és az egy fő által teljesíthető munkamennyiség hányadosa.

Bár a normák felállítása időigényes, de az ismétlődő, ciklikus tevékenységek esetén megbízható a módszer. A bonyolultabb tevékenységeknél nem alkalmazható. Munkanapfelvételek és veszteségtanulmányok segítségével történik a munkafeladatok felmérése és vizsgálata.

Indirekt analitikus eljárás a trendextrapoláció, a korreláció-elemzés, regresszióanalízis, melyek szintén a munkaerő-kereslet előrejelzésére szolgálnak. Kis- és középvállalkozásoknál kevésbé használható.

Az objektív módszereken túl a szakértői becslés, vezetői megítélés más szempontból közelíti meg a tervezést. Szubjektív elemek ekkor már szerepelnek a tervezés során, de a matematikai módszereknél fel nem bukkanó személyi tényezőket is figyelembe veszi. Ennek több szakértőre vonatkozó megfelelője a Delphi-módszer, amikor a megkérdezettek saját véleményüket, álláspontjukat egymástól függetlenül megfogalmazzák, majd ütköztetik egymással. Mindez addig történik, amíg a vélemények közös nevezőre nem kerülnek.

A munkaerő-kínálat előrejelzése külső vagy belső forrásból történhet. A belső munkaerő-kínálat része a szakértelemleltár, a fluktuációelemzés és a belső mozgások elemzése.

A belső munkaerő-forrás a rendelkezésre álló személyi állományt jelenti. Ha a pozíciókat ilyen módon töltjük fel, annak az előnyei a következők:

  • szervezeti ismeretek, kapcsolatok, könnyebben és kevesebb költséggel betanítható, alacsonyabb ráfordítást igényel a készségek elsajátítása,
  • az alkalmasság esélye nagyobb, mert már ismerik a munkavállaló adottságait,
  • a munkaerő-tartalék kedvezőbb kihasználása,
  • erősítik a munkavállalók kötődését,
  • elégedettség,
  • a külső munkaerőforrásnál jellemző magas járulékos költségek nem merülnek fel,
  • A külső munkaerő-kínálat elemzésekor számba kell venni a vonzáskörzetben történő felszámolások, üzembezárások, vállalkozásindítások alakulását, a tömegközlekedési változásokat, a helyi munkanélküliségi ráta változását, a helyi oktatási rendszer kibocsátási számait, valamint a hiányszakmáknál a múltbeli tapasztalatokat.