A hagyományos (normál, kötött, tipikus) munkajogviszony határozatlan idejű, teljes munkaidős munkavállalói státuszt jelent, a munkaidő-beosztás kötött, a munkaidő egyenlően elosztott, a munkavégzés többnyire nappal, hétfőtől péntekig tart.

Az ettől eltérő foglalkoztatási formákat atipikusnak hívják.

Bankó (2010) szerint az atipikus foglalkoztatás szinonimáii:

  • „ingatag, sérülékeny foglalkoztatás/munka”(precarious/hazardous/vulnerable work),
  • „marginális, periférikus foglalkoztatás/munkavégzés” (peripheral/casual work),
  • „bizonytalan kimenetelű munka” (contingent work) (Egyesült Államok),
  • „rugalmas foglalkoztatás” (flexible work),
  • „nem-hagyományos munkavégzés” (non-standard work) (ILO),
  • „a munkavégzés új formái” (new patterns/forms of work),
  • „a jövő munkavégzési formái”,
  • „atipikus munkajogviszony, atipikus foglalkoztatás” (atypical workforms) (EU).

A nem egyértelmű definíciónak megfelelően az sem tisztázott, hogy pontosan mi sorolható e foglalkoztatási formák közé, viszont a kis- és közepes vállalkozások számára az atipikus foglalkoztatás rugalmasságuk biztosítása érdekében rendkívül fontos lehet.

11.1 Részmunkaidő (part-time work)

Az atipikus foglalkoztatás leggyakoribb formája. Hogy mi minősül részmunkaidőnek, az relatív, hiszen csak a „teljes” munkaviszony ismeretében adható meg pontosan. Minimumkövetelmény az időarányosság elvének teljesülése, azaz a munkaidő mértékével össze- és nem összefüggő juttatások megkülönböztetése.

Magyarországon alacsony e munkavégzési forma társadalmi megítélése. Az alacsony időarányos jövedelmet, magas bejárási költséget, nők számára a munkaidő-szervezés és gyermekfelügyelet nehézségét, férfiaknak pedig az alacsony presztízsű munka végzését jelölhetjük meg ennek okaként. A kényszer-részmunkaidős foglalkoztatás egyfajta megoldási lehetőség a munkanélküli státusz elkerülésére. A „bújtatott részmunkaidős foglalkoztatás” jelensége meglehetősen általános Magyarországon, melynek a lényege, hogy a bejelentett 4/6 órás munkarend helyett a valós munkavégzés ennél lényegesen magasabb óraszámban történik. Hosszú távon rombolóan hathat a dolgozók termelékenységére, s az adóügyi problémákról sem szabad megfeledkezni.

11.2 Határozott idejű munkajogviszony

A munkavállaló és munkaadó megállapodnak a munkaviszony megszűnésének időpontjában és azt rögzítik a munkaszerződésben. A dolgozók számára tervezhetősége, a vállalkozások számára az elbocsátási költség minimalizálása miatt előnyös.

11.3 Távmunka

Azért rugalmas munkavégzési forma, mert a teljesítés nem a hagyományos munkavégzési helyen történik, az információtechnológia-adta lehetőségek folytán. A távmunkás az, aki munkajogviszonyban áll oly módon, hogy munkaidejének legalább ötven százalékát a munkáltató fő telephelyétől távol tölti és munkájához számítógépet és telekommunikációs kapcsolatot használ.

Összességében számos előny és az új munkavégzési formából adódó nehézség kapcsolható hozzá, mind a munkáltató, mind a távmunkás számára.

Ha a munka informatikai eszközökkel végezhető, megfelelő határidők és teljesítési mutatók felállításával érdemes élni vele, mert a vállalkozás és az alkalmazott számára is költséghatékony. A vállalkozásoknál tapasztalható ódzkodás többnyire alaptalan.

11.4 Állásmegosztás (job sharing, job share)

Nem túl elterjedt Magyarországon, noha az Unióban ismert és alkalmazott gyakorlat. Legfontosabb fajtái az alábbiak:

  • Állásmegosztás (job sharing): a teljes munkaidős állást ketten töltik be, egyenlő feladatelosztásban, kötelezettségvállalásban, a juttatások arányos megoszlásával.
  • Top sharing: vezetői állások megosztása. Kiemelten hasznos a határidős feladatok, projektmenedzsment kapcsán.
  • Állásfelosztás (job splitting): feladatok alapján történő munkakör-felosztás.
  • Munkamegosztás (work sharing): állásmegosztás és felosztás olyan verziója, amikor egy bizonyos cél érdekében osztják fel a feladatokat, munkaidőt.

Több módon valósulhat meg a munkaidő-beosztás szempontjából. A munkaidőt tekintve részmunkaidő, ugyanakkor tartalmában eltérő elemeket is jelent.

11.5 Munkaerő-kölcsönzés

Kis- és középvállalkozásoknál kevésbé jellemző, de terjedőben lévő foglalkoztatási forma.

Háromszereplős foglalkoztatási forma: a kölcsönzött munkavállaló és a kölcsönbeadó vannak munkaviszonyban, és a tényleges munkavégzés a kölcsönvevőnél történik. Időszakos, szezonális, átmeneti munkavégzés esetén alkalmazzák, többféle módon.

A munkaerő-kölcsönzés számos előnnyel és hátránnyal jár. Kedvező a kölcsönvevőnek, mert jelentős adminisztrációs tehertől, munkaügyi feladatoktól szabadul meg (azt a kölcsönbeadó vállalja); a foglalkoztatás nem bérköltség számára; rugalmas, termeléshez igazodó létszámot tud biztosítani; a munkavállalók gyorsan alkalmazkodnak; nem kell törődnie a kiválasztással, beillesztéssel; be nem válás esetén új munkavállalót kap; a munkavállalót idővel állományba tudja venni (Try and hire).

A munkavállaló számára előnyös a folyamatos foglalkoztatás, a munkanélküli státusz/feketegazdaságban végzett munka elkerülése, aktív munkaerő-piaci szereplő, több szervezeti kultúrát megismer, több területen szerez tapasztalatot. Ideális lehet diákoknak számára is.