9.1 Értékelés a különböző projektfázisokban
A projektet gyakran azoknak az embereknek a vitái formálják, akik a projektötletet és a projektirányokat is megalkották. Általánosságokban megállapodhatnak az elérendő célokról, de ezen kívül még számos döntésre van szükség a folytatáshoz. Elegendő időt kell szánni a különböző elképzelések meghallgatására és megvitatására, illetve arra, hogy az attitűdöket módosítsuk és közelebb hozzuk egymáshoz. Ha így teszünk, az ellenőrzési folyamatot is megkönnyítjük.
Számos érintett már a kezdeti fázis értékelésében részt vehet, és elképzelést alkothat arról, hogy számára mit jelent a projekt, s milyen előnyökkel és hátrányokkal járhat. A projekt jövőre kivetített hatásai már a kezdeti szakaszban elég jól megbecsülhetők, s így biztosítható az is, hogy az energia- és erőforrás-befektetés a szándékolt eredménnyel járjon.
9.1.1 Értékelés a kezdeti fázisban
A kezdőfázis során az értékelés leginkább azt hivatott tisztázni, hogy a projekt indítása anyagilag kifizetődő-e.
Célszerű lehet a projektinputok értékelése, hogy ezzel biztosítsuk a projektcélok eléréséhez szükséges minőségüket és mennyiségüket. A nagy építési projekteknél számos feladatot alvállalkozók végeznek el. Ilyen esetben először kidolgozzák a pályázati feltételeket, majd a potenciális alvállalkozókat versenytárgyalásra hívják. A verseny egyfelől kiváló eszköz az árak csökkentésére, azonban számos licitáló hajlamos irreális feltételeket kínálni a munka elnyeréséért. Kirívóan alacsony árakat és gyors kivitelezést ígérhetnek, s nem veszik figyelembe a külső korlátokat. Ha ezek a vállalkozók képtelenek tartani a határidőket, az egész projekt sikerét veszélyeztethetik.
Éppen ezért a versenytárgyalásokra benyújtott ajánlatokat nagyon figyelmesen kell megvizsgálni, mivel egyáltalán nem biztos, hogy hosszú távon a legolcsóbb vagy leggyorsabb munkát ígérő ajánlatot a legkifizetődőbb választani.
Még ha a tenderezés a legkörültekintőbben is zajlott le, s valóban a legjobb ajánlatot választottuk ki, akkor is lehetnek nem várt kockázatok. Érdemes ezért némi tartalékösszegben is megállapodni, bár számos szerződés részletesen szabályozza, hogy a felmerülő pluszköltségek terheit milyen megállapodások révén kell megosztani.
Bár korábban a kockázatokat már többször érintettük, értékelési szempontból is kell róluk néhány szót ejtenünk.
A kockázat mindig valamilyen fenyegetést jelent a projekt számára, amelyek csak részben előreláthatók. Például egy informatikai projektnél számolni kell a különböző hibákkal, ezért időt kell hagyni a hibakeresésre, de szinte biztosan találkozunk olyan hibákkal, amelyekre nem számítottunk.
A kockázatokat értékelési szempontból az alábbi csoportokba sorolhatjuk:
- fizikai: tudás, berendezés, épület elvesztése vagy sérülése baleset, tűzeset vagy természeti kár miatt,
- technikai: nem működő vagy nem megfelelően működő rendszerek, amelyek nem biztosítják a várt eredményeket,
- munkakockázat: a projekt kulcsfigurái betegség, személyes problémák, munkahelyváltás vagy valamilyen intézkedés miatt képtelenek megfelelő mértékben hozzájárulni a projekthez,
- politikai vagy társadalmi: például kormányváltás miatt a projekt finanszírozását felfüggesztik, a felsővezetés átalakul, vagy a projekt ellen különböző társadalmi csoportok tiltakozó akciókat kezdenek,
- kötelezettségszegés miatt indított jogi eljárás: a projektet illegálisnak minősítik, vagy a projekt negatív hatásai miatt egyesek kártérítési igénnyel lépnek fel.
9.1.2 Értékelés a megvalósítási szakaszban
Ebben a szakaszban leginkább azt kell értékelni, hogy a monitoringgal vizsgált tevékenységek megfelelnek-e tervben megfogalmazott a költség-, idő és minőségi elvárásoknak. Az értékelésnek leginkább arra kell választ adni, hogy az eredmények alapján a projekttervet módosítani kell-e.
A megváltozott környezeti feltételek módosíthatják a szervezet stratégiai irányait. Ilyen esetekben gyakran át kell alakítani a szervezethez kötődő projekteket, s a projekteredményeknek már az új irányokhoz kell igazodniuk. Előfordulhat, hogy a projekt hozadéka már semmilyen értéket nem jelent a szervezetnek, ezért leállítják a projektet.
Ha a megvalósítási szakaszra eső értékelést a projektterv részév tesszük (formáló-segítő értékelés), akkor jelentősen megnövelhetjük annak az esélyét, hogy hasznavehető projekteredményekhez jutunk.
A formáló-segítő értékelés – a tesztelésnek és a folyamatok finomításának – tervezési folyamatba történő integrálása megkönnyíti, hogy a projektet szükség esetén szervesen, minél kevesebb kárral alakítsuk át.
Azonban a formáló-segítő értékelés összetettebbé teszi a projektet, s az időtervet sokkal több határidővel kell megspékelnünk. Bővül a kockázati napló, s különösen a késésből fakadó kockázatok jelentősége megnő. A formáló-segítő értékelés esetenként túlzott mértékben jár átalakításokkal, s ennek jelentős hatásai lehetnek a projekt költségeire, időtervére, minőségi követelményeire. Gyakran „túlságosan” jó eredményt állítunk elő, miközben a projektszponzor vagy az ügyfél szerényebbel is beérné.
9.1.3 Értékelés a projekt végén
A projekt végén különböző típusú értékeléseket végezhetünk. A különböző értékelési típusok közül a legáltalánosabb a projekteredmények értékelése.
A projekteredmények értékelésére általában a projektszponzor, a legfontosabb érintettek és a projektteam vezetőinek részvételével tartott megbeszélésre kerül sor. Az ilyen típusú értékelés a projekt utolsó jelentős eseménye lehet, s a legfőbb célja leginkább annak tisztázása, hogy minden szerződésben foglalt projektcél teljesült-e.
Egy másik jelentős értékelési típus ebben a szakaszban a tapasztalatok értékelése. Ez gyakran úgy történik, hogy a projekttervet összevetik a valós folyamatokkal, és értékelik az eltérések okait. Az értékelés ilyenkor leginkább a későbbi projektek hatékonyabb menedzselését szolgálja.
Az értékelés az egész projektet végigkísérő monitoring adatai alapján történik, a végső szakaszban már minden monitoringeredmény rendelkezésre áll, ezért tisztázhatók az alapkérdések:
- mit értünk el a projektben,
- mi az, ami jól ment,
- mi az, ami kevésbé,
- mit kell legközelebb másképp csinálni.
9.1.4 A formális értékelés
A projekt során végzett felülvizsgálatok és informális értékelések többnyire elégségesek, azonban néha formális („hivatalos”) értékelésre is szükség van.
A formális értékelés időigényes és drága, ezért gondos tervezést igényel. Számos módszer létezik a formális értékelés levezénylésére, s a kiválasztott módszer gyakran jelentősen befolyásolja az értékelésbe bevontak attitűdjeit, s esetenként válaszait. A különböző, szakirodalomban taglalt módszerek közül ezért nagyon óvatosan kell kiválasztani a megfelelőt.
A formális értékelés megtervezése előtt az alábbi döntéseket kell meghoznunk:
- Döntés a célokról: Kinek szól és kinek a megrendelésére készül az értékelés?
- Döntés az értéklelés tárgyáról: Mit kell értékelni?
- Döntés a módszerről: Hogyan és honnan gyűjtjük össze a szükséges információkat?
- Döntés az értékelési kritériumokról: Hogyan és ki fogja kiválasztani az értékelési szempontokat?
- Döntés az értékelési folyamatról: Ki értékel, és ki menedzseli az értékelést?
- Döntés az eredmények felhasználásáról: Milyen körben fogják felhasználni az eredményeket?
Az összes felsorolt döntés az értékelés általános céljaihoz igazodik, s nélkülözhetetlen annak alapos megtervezéséhez.
9.1.5 Az adatok összegyűjtése és értelmezése
Számos projektet nagyon nehéz összehasonlítani a látszólag hasonló projektekkel. Azonban lehetnek olyan minőségi standardok, amelyeket egy vagy több projekteredmény értékelésénél és összehasonlításánál is használhatók, annak ellenére, hogy az időtervben és az erőforrás-felhasználásban jelentősek a különbségek. A benchmarking (a piacvezető vállalatokkal történő összehasonlítás módszertana) szintén fontos, az összehasonlításhoz nélkülözhetetlen adatokkal szolgálhat, mivel számos folyamatnál jól használható, s az iparágból vagy a benchmarkinggal foglalkozó cégektől sok adat beszerezhető.
A legáltalánosabb adatgyűjtési és adatelemzési technikák a következők:
- a megőrzött monitoringadatok és a monitoring számára készített jegyzetek jó alapot adnak az összehasonlításra,
- a találkozók és egyéb formális események jegyzőkönyvei szintén jó adatforrásként szolgálhatnak a soron következő döntésekhez,
- fókuszcsoportok körében készített felmérések és interjúk,
- megfigyelések és szerepjátékok.
A minőségi és a mennyiségi adatok közötti egyensúly megteremtése fontos követelmény, mivel a különböző típusú adatok kiegészítik egymást, s nehéz megbízható következtetésekhez jutni, ha csak az egyik típusból áll rendelkezésünkre megfelelő számú adat.
Az adatgyűjtési módszert természetesen befolyásolja a források elérhetősége, ezért érdemes figyelembe venni az alábbiakat:
- az információ megszerzésének költsége, s a költség aránya az információ értékelésében játszott szerepéhez képest,
- az információ hány forrásból szerezhető be, több forrásból való beszerzés növeli az információ megbízhatóságát,
- az információ megszerzéséhez és elemzéséhez szükséges idő,
- az információ megbízhatósága,
- „politikai” szempontok: ha a megfelelő módon és helyről gyűjtjük be az információkat, az értékeléshez nagyobb támogatást kaphatunk.
Minden a projektbe bevont személlyel közvetlen kapcsolatot kell kiépíteni, így elegendő információhoz juthatunk, s az értékelés is sikeres lehet.
9.1.6 Adatelemzés és riportkészítés
Már az adatgyűjtés tervezésekor érdemes tisztázni, hogy az adatokat milyen módszerrel kívánjuk elemezni, mivel ez befolyásolhatja az adatgyűjtést.
Általában minden projektben rengeteg, különböző típusú adat keletkezik. Ha projekt és az értékelés céljai egyértelműek, érdemes közülük azokat kiválasztani, amelyek minden szempontból relevánsak. Ehhez az alábbi lépéseket követhetjük:
- Az adatok számának áttekintése,
- Az adatok minőségének áttekintése,
- A pozitív és negatív eredmények kiválasztása,
- összehasonlítások készítése,
- összefüggések feltárása.
Az interjúk és a megfigyelések adatainak elemzése időigényes, de ha az elemzési célok jól ismertek, a szükséges idő lerövidülhet, hiszen csak a releváns információkra kell koncentrálni.
Számos olyan értékelő beszámoló létezik, amelyet a projekt sikeres befejezéséhez el kell készíteni:
- beszámoló az ügyfeleknek és a szponzoroknak,
- a „Mit tanultunk a projekttől?” típusú beszámolók,
- a különböző érintetteknek különböző kérdésekre koncentráló beszámolók.
Például, számos finanszírozó megköveteli, hogy beszámoljunk arról, hogy a projektcélokra átadott források milyen mértékben járultak hozzá a projekt sikeréhez. Ilyen esetben speciálisan egy kérdésre koncentráló beszámolót kell készíteni.
Természetesen elsősorban projektmenedzser feladata, hogy minden szükséges beszámoló időben elkészüljön.
Ügyelni kell arra, hogy a beszámolókat mindig a célközönséghez szabjuk, kerülni kell az esetleg érthetetlen szakzsargont.
A beszámoló a következőket tartalmazhatja:
- összefoglalás,
- a projekt hátterének magyarázata,
- az értékelési terv magyarázata,
- az adatgyűjtéshez és az adatelemzéshez használt módszerek,
- az eredmények és értelmezésük,
- következtetések, ajánlások a későbbi gyakorlathoz.
Ha az elvégzett munka egyes elemei problémákat vetnek fel, nagyon óvatosan kell eljárni az okok feltárása során, különösen, ha az egyéni felelősség kérdése is felvetődik. A szerződésben vállalt feladatokhoz kapcsolódó problémák esetén érdemes inkább titkos jelentésekkel és személyes találkozók során megvitatni a problémát.
Nagyon fontos, hogy a beszámoló üzleti formát öltsön, s a lehető legvonzóbb megjelenéssel tárjuk a közönség elé.
9.1.7 A beszámoló után
Az értékelő beszámoló gyakran ajánlásokat fogalmaz meg a jövő felé, s ez új projektötleteket alapozhat meg. Az ajánlások a szervezeten belüli folyamatokhoz és eljárásokhoz kapcsolódnak. A projektértékelés és a munkatársak projekttapasztalatokról alkotott véleményének feltárása mind a szervezet, mint az egyes munkatársak számára igen hasznos tanulási tapasztalat.

