A dolgozók megtartása azt jelenti, hogy a dolgozókat különböző típusú motiválással a vállalkozás alkalmazottai között tartjuk. A megfelelő bérezés és egyéb juttatások természetesen kulcsfontosságúak, de számos egyéb tényező is szerepet játszhat. Nagyon sok dolgozó az alábbi indokok miatt vált munkahelyet:

  • nem megfelelő munkafeladat,
  • konfliktusok a főnökkel,
  • nem tud alkalmazkodni a szervezeti kultúrához,
  • szegényes munkahelyi környezet,
  • stb.

A dolgozók megtartása és a dolgozók fluktuációjának csökkentése kulcsfontosságú minden egészségesen működő vállalkozás számára. Ha ez valamiért tartósan csődöt mond, akkor a vállalkozás egészen biztosan rosszul működik. Ha ilyesmit tapasztalunk, fel kell tárni az okait. A kilépő dolgozókkal készített interjúk és a dolgozók elégedettségének vizsgálata az első lépések egyike lehet. A következő körben meg kell vizsgálni az előléptetés, a fizetések és egyéb juttatások rendjét.

3.1 Az alkalmazottak elégedettsége

 A betöltött pozícióval, a szervezet működésével, a szervezettel szemben támasztott elvárások teljesülésével való elégedettség stb. egyaránt kihatással van az általános elégedettségre. Az alkalmazottak elégedettségét nagyon sok tényező befolyásolhatja, ezek feltárása komplex munkát igényel. Azonban az alkalmazottak elégedettsége kulcsfontosságú a vállalkozás sikere szempontjából, ezért minden eszközt meg kell ragadni a feltárására és a javítására. A két legfontosabb eszköz:

 

1) Az alkalmazottak elégedettségét mérő kérdőív

Az alkalmazottak elégedettségét mérő kérdőív olyan kérdések sorozata, amelyekkel minden napi munkatapasztalatokra, folyamatokra, ill. a munkafeltételekre, munkatársakra, munkahelyi vezetőkre vonatkozó információt és véleményt összegyűjtünk az alkalmazottaktól. Alapvetően a következő kérdésekre terjedhet ki:

  • munkahelyi pozíció és felelősség,
  • mindennapi munkatevékenység,
  • fizetés és elismertség,
  • menedzsment,
  • kommunikáció,
  • vezetési stílus,
  • támogatás,
  • stb.

Az alkalmazotti elégedettséget mérő kérdőív zárt kérdésekkel (igen/nem kérdések, skálák) biztosítja, hogy a válaszolók egyes tényezőket egyértelműen osztályozzanak, és nyitott kérdésekkel felméri a dolgozók személyes véleményét.

A kérdőív összeállítása során alapvetően a következőkre kell odafigyelni:

  • Milyen típusú információra van szükségünk? Ez alapvetően meghatározza, hogy milyen típusú (igen/nem, 1-től 5-ig osztályozás, nyitott kérdés stb.) kérdést teszünk fel.
  • Egyértelmű, mindenki számára könnyen értelmezhető kérdéseket kell feltenni.

Az alkalmazottak attitűdjeinek felmérésére szolgáló kérdőív összeállításához készített angol nyelvű kalauz: http://www.hr-survey.com/EmployeeAttitude.htm

 

2) A kilépőkkel készített interjúk

Bár számos akadályba ütközik, a vállalkozást elhagyókkal készített interjúk nagyon fontos információkat jelenthetnek a szervezet számára. Mivel az ilyen dolgozók már nem függnek egykori vállalatuktól, hiszen semmilyen pozíciót nem töltenek be már ott, nem kell a véleményük miatt aggódniuk, ezért többnyire sokkal őszintébbek.

Az ilyen interjúkat gyakran nehéz megszervezni, s figyelembe kell venni azt is, hogy a volt alkalmazott pl. sértettség miatt igazságtalan vagy nem helytálló dolgokat is állíthat.

A kilépőkkel készített interjúkkal felmérhetjük, hogy a dolgozó miért hagyta ott a vállalkozást, miért fogadott el egy másik ajánlatot, de minden olyan kérdésre kiterjedhet, amely a vállalat szempontjából fontos, pl.:

  • Mit szeretett leginkább a munkájában?
  • Mit szeretett legkevésbé a munkájában?
  • Mivel segíthette volna a szervezet az Ön munkáját?

3.2 Előmeneteli tervezés

Az előmeneteli tervezés során megtervezzük, hogy a vállalat alkalmazásában lévő emberek milyen rendben, milyen szabályok szerint töltsék be a megüresedő pozíciókat. Köztudomású, hogy nagyon sokan az előrelépés hiánya vagy esélytelensége miatt hagyják el a vállalkozásokat. Egyértelműen megfogalmazott előmeneteli tervvel, amely a alkalmazottak megtartására vonatkozó terv része, csökkenthetjük ezt a káros jelenséget, különösen akkor, ha ezt megfelelő módon közöljük az alkalmazottakkal. A legtöbb előmeneteli terv a következőket tartalmazza:

  • a tehetséges, magasabb pozíciót is betölteni képes alkalmazottak azonosítása,
  • a tehetséges munkavállalók felkészítése a magasabb pozíció betöltésére,
  • formális szabályokkal és feltételekkel biztosítjuk, hogy a magasabb pozícióra várókat megkülönböztethessük egymástól.

A világos és az alkalmazottak számára ismert előmeneteli szabályokkal biztosíthatjuk, hogy a dolgozók képezzék magukat és felkészüljenek az előmenetelre. Ezek hiányában kontraszelekciós és kontraproduktív folyamatok indulhatnak el a vállalkozáson belül.

3.3 Fizetés és egyéb juttatások

Az átfogó kompenzációs csomag, amely a fizetés mellett béren kívüli, egészségügyi juttatásokat és extra szabadságot is biztosíthat, az alkalmazottak megnyerésének és megtartásának első számú eszköze.

Akár a kisebb cégeknél is érdemes bértáblát – vagy akár kompenzációs feltételrendszert – kialakítani, amely végzettség, betöltött pozíció, a cégnél eltöltött idő stb. alapján különböző fizetési osztályokat jelöl ki. A bértábla szerinti bérfizetést a legtöbb alkalmazott elfogadja, hiszen tud hozzá alkalmazkodni, látja az előrehaladás feltételeit, s kiszűri a bérezés szubjektív aránytalanságait, s ezzel csökkenti a munkahelyi légkört romboló konfliktusok kialakulásának esélyét.

A kompenzáció azonban nem minden. A legjobban fizetett, legtöbb juttatásban részesített alkalmazott is érezheti rosszul magát a cégen belül. Azonban a rosszul és aránytalanul fizetett alkalmazottak szinte biztosan rosszul érzik magukat, s ez – különösen kvalifikált munkakörökben – rendkívül veszélyes még a kisebb cégek számára is.

A fizetés kapcsán néhány tényezőt érdemes figyelembe venni:

  • A fizetések kialakítása öltsön minél standardabb formát. A fizetések ötletszerű és kizárólag a pillanatnyi alkuk szerinti kialakítása a konfliktusok mellett pl. diszkriminációs vádakhoz és perekhez vezethet.
  • A fizetésekről folytatott kommunikáció során körültekintően kell eljárni. Az alkalmazottak megérdemlik, hogy egyértelműen tisztában legyenek azzal, hogy a fizetésük alakulását mi befolyásolja.
  • A fizetett szabadság kérdése. A legtöbb országban törvények írják elő a fizetett szabadság minimális mértékét, Magyarországon sincs ez másként. A cégek számára természetesen lehetőség nyílik arra, hogy törvénysértő módon megsértsék az utóbbi években igencsak liberalizált szabadságolási szabályokat, azonban egy jól működő cégnek a fluktuációk és a termelékenység-csökkenés miatt ez nem érdeke. Számos cég törekszik arra, hogy a legjobb munkavállalóinak esetenként extra szabadságot nyújtson, általában ez hosszú távon megtérül.

Amikor kompenzációról beszélünk, többnyire csak a fizetési borítékra gondolunk, azonban a kompenzáció a HR terminológiája szerint sokkal többet takarhat. A különböző egészségügyi és jóléti szolgáltatásokat, kiegészítéseket, juttatásokat egyaránt ide soroljuk.

A kompenzációs csomag kialakítására nincsenek egyértelmű szabályok, s nagyban függnek a szervezeti filozófiától. A kialakítás során alapvetően a következő kérdéseket kell megválaszolni:

  • Az alkalmazottak szemszögéből mi számít tisztességes fizetésnek?
  • A fizetések nem túlságosan magasak, nem veszélyeztetik a vállalkozás nyereségességét?
  • A menedzserek és az alkalmazottak ismerik és elfogadják a cég kompenzációs filozófiáját?
  • A fizetési skála tükrözi az eltérő feladatköröket és felelősségi szinteket?
  • A kompenzációs csomag elegendő az alkalmazottak megtartásához?
  • Mindenben betartjuk a törvényi előírásokat?
  • A kompenzációs filozófia követi-e a munkapiaci, iparági, szervezeti változásokat?

3.3.1 Munkakör-értékelés

A munkakör-értékelés (amely nem teljesen azonos a teljesítményértékeléssel) során feltárjuk, a vállalaton belüli pozíciók vagy munkakörök milyen értéket hordoznak a vállalkozás számára, s ezután meghatározzuk a bérstruktúrát. A munkakör-értékelés segítségével megállapíthatjuk, hogy a vállalati bérezés méltányos és arányos-e az egyes munkavállalók között. A munkakör-értékelésnek számos módszere létezik.

A legegyszerűbb az egyes pozíciók rangsorolása. Ilyenkor az egyes pozíciókat fontossági sorrendbe rendezzük.

A páros összehasonlítás során minden egyes pozíciót összehasonlítunk. A fontosabb pozíció pontot kap, s a legtöbb pontot kapó pozíció jelenti a vállalat számára a legértékesebb munkahelyet.

A pozíciók osztályozásának rendszerében a munka elvégzéshez szükséges tudás és szakképzettség, a szükséges tapasztalat és hozzáértés szerint minden pozíciót osztályozunk és csoportosítunk, majd ezután sorrendet állítunk fel.

A pontfaktor-értékelés során először feltárjuk és pontokkal látjuk el azokat a faktorokat, amelyek a vállalat számára fontosak. Ha egy munkakörnél az adott faktor jelen van, a faktorhoz tartozó pontot hozzárendeljük. A faktorok nagyon sokfélék lehetnek, a vezetési lépességekre épp úgy kiterjedhetnek, mint a szükséges szaktudásra. A különböző faktorok eltérő jelentőségét a pontok számával jelezhetjük.

A Hay-profil módszer a pontfaktor-értékelés egyik válfaja. Alapvetően három faktorra – know-how, problémamegoldás, felelősségre vonhatóság – koncentrál.

Az egyes faktorokon belül további tényezők határozhatók meg:

  • know-how: technikai tudás, menedzseri készségek, emberi kapcsolatok,
  • problémamegoldás: gondolkodási miliő, gondolkodási kihívások,
  • felelősség: cselekvési szabadság, fontosság, hatás.

Az egyes munkakörök Hay-faktorok és Hay-tényezők szerinti fontossága alapján felrajzolható a Hay-diagram, s mindez nagyon szemléletessé teszi az adott munkakör jellegét, s segít a megfelelő bérezés kialakításában.

A legutolsó – törvényszerűen vázlatosan felírt – értékelési módszer nagyon divatos a humánerőforrás-menedzsmentben, pedig Hay 1950-ben írta le. A módszer mellett szól kvantitatív jellege, viszont elég hosszadalmas és költséges eljárás.

3.3.2 Bérfizetési rendszerek

A munkaköri értékelés után jöhet a következő lépés, a fizetési besorolás rendszerének kialakítása, amely minden munkakörhöz, s azon belül minden pozícióhoz a megfelelőnek tartott bért rendeli.

A fizetési osztályok szerinti besorolás legegyszerűbb formájában azt jelenti, hogy hogy az alkalmazott a munkakörének megfelelő, előre meghatározott bért kapja. Ha emelkedik a bér, akkor minden, az adott besoroláshoz tartozó bér azonos mértékben növekszik. Ha pedig valaki feljebb lép, az új fizetési besorolásnak megfelelő bérben részesül.

A rendszer előnye, hogy a legtöbb feszültséget kiszűri, s megakadályozza a szubjektív alapon történő diszkriminációt. Merevsége miatt azonban a legjobban teljesítő szakemberek számára nem vonzó, a legjobbakat ilyen bérszisztéma mellett nehéz alkalmazni. Nagyon könnyen a teljesítmény visszafogásához, stagnáló munkahelyi környezethez vezethet. Kisvállalatok számára – mivel csak nagyon sok szint mellett működőképes – nem a legjobb módszer.

Számos vállalat a vállalati vagy a fizetési struktúra leegyszerűsítésével, a hasonló szintű munkakörök egy csoportba vonásával (delayering and banding) csökkenti a fizetési osztályok számát.

Ha a vállalat állandó piaci nyomás vagy munkapiaci nyomás alatt van, érdemes az ún. going rate modellt alkalmazni, melynek keretében a bért és a kompenzációs csomagot a versenytársak gyakorlatához igazítjuk.

Természetesen alkalmazható a kis- és középvállalkozásoknál gyakran használt módszer: az érintett vezető mindenkinek „személyre” szabott bért ad. Bár rövid távon költségtakarékos módszerről van szó, hiszen – elvileg – a munkaerőt rezervációs áron tudjuk megszerezni, jobb ezen a szinten túllépni. A módszer ugyanis diszkriminációhoz, a vállalkozáson belüli bérfeszültséghez, felesleges konfliktusokhoz, túlzott munkaerő-fluktuációhoz vezethet.

A fizetési besorolás konkrét módszerének kialakítása során természetesen sok egyéb módszert követhetünk, pl.:

  • Bérezés a képzettség szerint: Hatásaiban nagyon hasonlít a fizetési osztályok szerinti besoroláshoz. Előnye, hogy az alkalmazottakat tanulásra ösztönzi, hátránya, hogy felesleges túlképzettséghez vezethet.
  • Kompetencia-alapú bérezés: Az előző modell hátrányait szűri ki. Az alkalmazott egyéni kompetenciái szerint kapja a bérét. Hátránya, hogy szinte sosem lehet egyértelműen feltárni minden alkalmazott személyes kompetenciáit.
  • Broadbanding: Az éles munkaköri határokkal kialakított és egymástól viszonylag kis különbségek esetén is megkülönböztetett munkakörök helyett lazán meghatározott, tágabb munkaköri leírásokat készítenek. Ezekből olyan csoportokat képeznek, melyekhez széles bérsávokat rendelnek.
  • Mozgóbér-teljesítménybér: Az alapbér kiegészítéseit különböző célok teljesítéséhez kötik. Pl. egy ügynök részesedést kap az eladások után.

A különböző kompenzációs csomagok kialakítása meglehetősen szerteágazó szabályokat követ, azonban a kis- és középvállalkozások számára ez kevéssé releváns, a többségük alapvetően a megfelelő bérezésre koncentrál.