A tudás természetének megértése az emberiség számára az egyik legnagyobb kihívás. A jegyzetben nem teszünk – egészen biztosan elvetélt – kísérletet arra, hogy Platón, Szókratész, Russell, Hume, Polányi és a többi briliáns szerző gondolatainak mélységét megközelítsük. Inkább arra törekszünk, hogy a tudás általános jellemzői mellett a kis- és középvállalkozások számára hasznos elméleti tudásmenedzsment-ismereteket adjunk át.
Közhelyszerű, hogy az információs és a tudás exponenciális növekedésével a tudás értéke is kulcskérdéssé vált.
Az információkkal túlterhelt, globalizálódó és gyorsan változó körülmények között az utóbbi években megnőtt a tudásmenedzsment szerepe minden szervezetben. A növekedés legfőbb oka az állandó tanulás és innováció, illetve a legjobb módszerek követése iránti igény. A tudásmenedzsment minden szinten egyre nagyobb figyelmet kap, nemcsak a tudásmenedzsment-szakértők között.
1.1 Tudástípusok
Ahogy nincs általánosan elfogadott tudásdefiníció, úgy a különböző tudástípusoknak is számos osztályozása létezik.
A többségük teljesen érdektelen egy átlagos KKV számára. De a tacit és az explicit tudás közötti különbségtétel talán érdekes lehet.
Polányi szerint a tanulás személyes folyamat, amely során az előzetes tudás befolyásolja, hogy az új tudásra milyen módon tehetünk szert. Ezért minden tudásnak van tacit (nehezen kifejezhető) eleme és explicit (kodifikált) eleme, amelyet könnyű kifejezni és átadni.
A kodifikált tudás átadása érdekes problémákat vet föl. Egyfelől, mivel könnyű megfogalmazni és tárolni, átadásának határköltsége alacsony lehet. Másfelől, a kodifikált tudás megértéséhez előzetes (priori) tudásra (kodifikáltra és tacitra) van szükség, s ezek hiánya a tudásátadási költségeket jelentősen megemelheti. Az idő- és térbeli, illetve a kulturális és szociális környezet távolságai, különbségei jelentősen akadályozhatják a tudás átadását. Összességében ezek csökkentése már önmagában sikertényező lehet.
1.2 A tudásmenedzsment definíciója
A tudásmenedzsment elsősorban azokat a szervezeti törekvéseket foglalja magába, amely a tudás megszerzésére, koordinálására, terjesztésére, létrehozására és használatára irányul.
Ha valamit menedzselni kell, sokan úgy érzik, hogy ehhez az adott tárgynak számszerűsíthetőnek, mérhetőnek, megszámlálhatónak és irányíthatónak kell lennie, hogy az értéket maximalizálni tudjuk. A tudásmenedzsment kritikusai ezért úgy gondolják, hogy a tudás önmagában nem menedzselhető, így a tudásmenedzsment nem több hóbortnál, divatnál. A szélsőséges vélemények ellenére kutatók ezrei aratnak sikereket a tudásmenedzsmentben, és a tudásmenedzsmentnek számos megközelítése alakult ki.
A tudásmenedzsment-folyamatokat és a tudásmenedzsment szerepét a szervezeten belül számos nézőpontból vizsgálják: kulcskompetenciák, szervezeti tanulás, dinamikus képességek, vezetői megismerés, szervezeti memória, megosztott tudás, intellektuális tőke, gyakorlati közösségek (communities of practice) stb.
A vállalati tudásmenedzsment-stratégiák és eszközök alapvetően a következőkre terjednek ki:
- jutalmazás (mint a tudásmegosztás motivációs eszköze),
- storytelling (mint a tacit tudás átadásának eszköze),
- tanulás a projekttapasztalatokból,
- a tapasztalatok kiértékelése (after action reviews),
- a szervezeten belül mindenki számára elérhető tudástérképek,
- gyakorlati közösségek (communities of practice),
- szakértői könyvtárak (a tudás után kutatók ezeken keresztül érhetik el a szakértőket),
- a legjobb módszer átadása,
- tudásvásárok (knowledge fairs),
- kompetenciamenedzsment (a szervezeten belül dolgozó személyek kompetenciáinak szisztematikus értékelése és tervezése),
- szomszédság és belső felépítés (a munkavállalók fizikai elhelyezkedése ösztönző vagy gátló hatást gyakorolhat a tudásmegosztásra),
- mester-tanítvány kapcsolat,
- kollaboratív technológiák (pl. groupware),
- az intellektuális tőke mérése és közvetítése (hogy tudunk a vállalat számára hasznos explicit tudást létrehozni),
- tudásbrókerek (sok szervezeti tag felelős egy-egy tudásterületért, és elsődleges referenciaként szolgál azoknak, akik egy speciális tárgyról beszélnek),
- társas szoftverek (wikik, social bookmarking, blogok stb.),
- projektek közötti tudásáramok,
- stb.
Mit tehetünk egy ilyen rendkívül szerteágazó diszciplínával egy KKV-knak szánt kurzusban? Kézenfekvőnek tűnik, hogy csak a legújabb technológiai változások fényében releváns témákra szabad koncentrálni.
A kiindulópontunk alapján alapvetően az alábbi témákra szeretnénk összpontosítani:
- tudásmenedzsment az új, webközpontú környezetben, amely számos új technológiát integrál magába (közösségi-innovatív platform - Living Lab),
- tudásmenedzsment a virtuális közösségekben,
- kollaboratív tanulás.
A fenti témák kapcsolódnak egymáshoz és még számos egyéb tudásmenedzsment-témához, de manapság egyre inkább a tudásmenedzsment központi területei.

